7. SHOUD: „A Szabadság dilemmája” – Adamus közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában


Elhangzott a Bíbor Körben,

2011. február 5-én

www.crimsoncircle.com



Vagyok, Aki Vagyok. Vagyok, Aki Vagyok, de ki vagyok én? (nevetés) Micsoda kérdés. Mekkora kérdés!

Ki vagyok én? Cauldre vagyok, azaz Geoffrey Hoppe, aki egy színjátékot ad elő? Ő ezt a szerepet soha nem tudná így eljátszani.

Ki vagyok én? Jó kérdés. Saint-Germain vagyok? Azok, akik a múlt során együtt dolgoztatok Saint-Germain-nel, ezt egyértelműen kétségbevonjátok és megkérdőjelezitek. Adamus vagyok? Ki vagyok én? Linda vagyok? Néhanap igen. Drága Shaumbra, Vagyok, Aki Vagyok. És igen, Adamus Vagyok, és Saint-Germain Vagyok, és Geoffrey és Linda Vagyok, és kivétel nélkül mindannyiótok Vagyok. Én Vagyok a ti jövőtök. Hívtatok engem, ezért eljöttem hozzátok egy távoli időből, egy jövőbeli potenciál idejéből, de nem egy apró kis fémhajón, hanem talán a fénnyel. Csak talán.

Én vagyok a múltatok, részben azért, mert már ismertelek Benneteket a múltban, részben pedig azért mert ismerlek titeket, és ismerem a múltatokat. Ismerem ezeket az aspektusokat és inkarnációkat. Ezért én vagyok a múltatok, és ez a legdurvább. Én Vagyok az álmaitok. Én vagyok a kétségeitek. Én vagyok a félelmeitek. Én Vagyok Te. (megáll, hogy megnézze, hogy valaki mit rajzolgat a jegyzetfüzetében) Hmm, gyönyörű. Megmutathatom? Igen, egy apró kis eltört tojás. Milyen különleges. Imádom. Én Te Vagyok. A Shaumbra Vagyok. Én Vagyok mindazok tudatossága, akik jelenleg ébredeznek a világban, és más válaszok után kutatnak. Valóban Adamus Vagyok. Saint-Germain Vagyok. De mindenek felett kivétel nélkül mindannyiótok vagyok, mert amikor a tanítvány készen áll, és hívást küld, akkor a belsődből előlép a tanító.

Én Te Vagyok. Én Vagyok azok a szavak, amiket a fejedben hallasz, de mégis bizonytalan vagy bennük. Én Vagyok a te intuíciód. Bárhogy bele tudok menni. A jövőbeli potenciáljaid Vagyok. Én Vagyok a múltad, ami egyre csak üldöz, kísért téged újra meg újra. Vagyok, Aki Vagyok. Itt vagyok mindannyiótok számára az út minden egyes lépésénél.

Ez egy szokatlan csoport – ti, akik ma itt vagytok, akik most néztek minket, vagy egy későbbi időpontban olvassátok ezt – egy szokatlan csoport vagytok, mert tudjátok, hogy mit akartok, de aztán mégis minden összezavarodik, befelhősödik és elhomályosul. Pontosan tudjátok, hogy hova tartotok – saját magatokba, a szuverenitásotokba, a függetlenségetekbe – de van, hogy az út mentén ez kissé maga alá gyűr benneteket és összezavarodtok. Ekkor előhívjátok magatokat egy Felemelkedett Mester képében…bár én nem igazán kedvelem ezt a megnevezést. Előhívjátok önmagatokat egy másik ember képében, aki lehetővé teszi ezt a folyamatot, amit csatornázásnak, üzenet átadásnak neveznek. De ahogy ezzel ti is tisztában vagytok, ez ti magatok vagytok. Te magad vagy.

Egy páran ma azon tűnődtök, hogy kit is láttok magatok előtt? Ez egy álarcosbál? Egy játszma? Részben az. Részben az, mert rendelkeztek a válaszokkal. Nem bíztok meg bennük, jól összezavar titeket ez a rengeteg hang, ahol is a saját aspektusaitok játékszerei vagytok, akik jól összezavarnak benneteket, ezért aztán előhívtok egy embert, aki csatornázik, pedig valójában ez te vagy.

Végül erre nem lesz szükségetek. Végül nem leszek itt nektek ebben a formában. Ti lesztek azok, akik itt fogtok ülni. Te leszel az, aki csoportok előtt fogsz beszélni. És mindezt a saját hangodon fogod megtenni, a saját bölcsességedből. Ez egy kissé ijesztő. Egy kissé rémisztő. De amint beleengeded magad az ahmyo pillanatba, ahogy abba belelélegzel, beleérzel – az már nem is félelmetes. A bölcsesség már ott van. A válaszok már ott vannak. Mindössze arról van szó, hogy amikor az ember végre kilép a kétségei köréből, amikor az embernek többé már nincs szüksége erre a tipusú előadásra, amit én ennek a fajta megerősítésnek nevezek, na majd akkor fogod azt megtenni.

Ez lesz az a nap, amikor az angyalok ünnepelni fognak. Azért fognak ünnepelni, mert akkor már nem kell ilyen gyakran eljönnöm közétek, és azért is, mert ez azt jelenti, hogy az emberiség egy hatalmasat lépett előre. Képesek lesznek megbízni egy másik emberben. Képesek megérteni, hogy egy embernek nem kell teletömnie magát hiányosságokkal, hibákkal és félelmekkel. Egy ember lehet isten és ember is egyszerre, miközben a Föld felszínén tartózkodik.

Szóval, amikor a tanítvány hívást intéz, akkor belülről megjelenik a tanító. Nem én vagyok a tanító. Mindössze egy színész vagyok. Csak egy színész – aki előadom a szavaitokat, a félelmeiteket, a saját elővigyázatosságotokat, óvatosságotokat – ez minden. Mindössze egy cowboynak öltözött színész vagyok. (pózol egyet a kamerának) Tehát igen, igen. Meg kell tennem a kötelező fényképezkedést. Köszönöm. Köszönöm.

Interaktív spiritualitás

Tehát drága Shambra, amit mi itt teszünk, az valami különleges. Interaktív spiritualitás. (elveszi valakinek a kalapját) Egész jól áll, igaz? (nevetés) Interaktív spiritualitás. Ez más, mert a legtöbb ember még ma is ahhoz van hozzászokva, hogy elmegy és meghallgat egy prédikátort, esetleg egy csatornázót, aki csukott szemmel közvetít, és mindössze végighallgatja azt. De mi itt kapcsolatba lépünk egymással, hiszen ez a ti show-tok. Ez a ti életetek. A ti tapasztalásotok. Néhány ember ezt képtelen befogadni. Kétségbe vonják ezt. –„Nos, ennek nem spirituálisnak kellene lennie? Om hangot kellene zengeni, vagy kántálni és imádkozni kellene egyfajta áhítatttal teli tisztelettel az iránt a lény iránt, aki ott ül elöl?” – Nem, egyáltalán nem. Ez interaktív. Ahogy már mondtam, ti spirituális kalózok vagytok! (nevetés) Igen, igen! Köszönöm. (visszaadja a kalapot) Köszönöm.

Tehát drága Shaumbra, igen, ahogy erről a múlt hónapban tudomást szereztünk, vannak olyan csoportok és emberek, akiknek ez nem tetszik, akik úgy érzik, hogy az embereknek szabályokra van szükségük, és hogy áhítatosnak kell lenniük, és hogy az imádat általuk kitalált módján kell hódolniuk. Nem értik, hogy emberek egy csoportja, a Shaumbra, lehet ennyire törvénynélküli. (valaki felkiált: „Ez az!” – nevetés és taps) Mert számukra ez most nem működik. De számotokra igenis működik. Na persze ez időnként kissé kaotikus tud lenni. Akár itt, ebben az emberi alakban jövünk össze, akár a túloldalon, ez időnként némi káosszal jár. De ez egy jó dolog. Megengeditek magatoknak, hogy kifejezzétek a frusztrációitokat, szabad folyást engedtek az érzelmeiteknek. Már megtanultátok, hogy ne akarjátok azokat lenyomni, ne próbáljátok meg az érzelmeiteket valamiféle modellbe vagy sablonba beletuszkolni.

Ó, ez a kezdete a szuverénné válásnak. Ha dühös, mérges vagy, akkor megengeded magadnak, hogy dühös légy! Ha boldog vagy, megengeded magadnak, hogy nevess. Ha szomorú vagy, átérzed azt a szomorúságot. Érzed minden érzésedet, és többé nem próbálod azt beszorítani valamiféle mesterségesen megteremtett sablonba, egy olyan karakterbe, aki nem is igazi.

Akkor most vegyünk egy lélegzetet ebben az ahmyo pillanatban, miközben összekapcsolódunk az emberekkel az egész világon, az egész bolygón.

Vegyünk egy mély lélegeztet…..

(szünet)

Ahogy Cauldre korábban már említette, most mindent éreztek, és ami fontos az az, hogy meghatározd, hogy ezek közül melyik a sajátod, és melyik nem. Miért érzel Gaia-ból? Mert Gaia – ahogy ezt Ekvádor-ban felfedeztük – tényleg változik és elenged.

Egyiptomban ebben a hónapban voltak ezek a felkelések, és nem csupán pár ezer, mondjuk tízezer ember vett ebben részt, hanem százezrek. Egyiptomban most a Régi Energia kerül elengedésre a templomok falaiból, magából a földből, a levegőből. Az a mély és erős ősi, családi karma az – amikor is újra meg újra ugyanabba a családba inkarnálódsz vissza – ami ott most elengedés alatt van. Több millióan és millióan, akik azokba a földekbe lettek eltemetve, most mind felkelnek, fellázadnak és elengedésre kerülnek.

Ez egy érdekes jelenség. Vannak szellemi energiák a föld mélyén – azok a régi inkarnációk, akik jelenleg nincsenek jelen fizikai inkarnációban a Földön – akiket egy kicsit könnyebb elengedni – ugyanakkor az energiájuk megrekedt a templomokban, a falakban, a talajban már több ezer és ezer éve, és ezek most mind elengedésre kerülnek onnan. Amit a hírekben láttok, az csak a jéghegy csúcsa. Nem látjátok azt a több millió entitást, akik most eltávoznak innen. És a másik oldalon újra összegyűjtik önmaguk részeit. A lelkük olyan sok darabkára hasadt – amely töredélek, szilánkok ott vannak eltemetve a föld mélyén, továbbá ott lézengenek a Földközeli dimenziókban – és most újra összeszedik ezeket a részeiket.

A nehezebb esetek azok, akik maguk is éltek, tegyük fel Egyiptomban elmúlt életeik során. Energiájuk vagy tudatuk egy bizonyos része el lett temetve a földbe, és most él egy újabb inkarnációjuk is, és ez a fizikai inkarnáció összekapcsolódik saját maga ősi szellemi energiájával, és ebben az esetben ezért annak a szellemi energiának nehezebb innen eltávoznia. És ekkor egyfajta küzdelem vagy harc zajlik a jelenlegi emberi inkarnáció és a régi aspektusok között. A régi aspektusok el akarnak már távozni, de a jelenlegi emberi inkarnáció azt mondja: -„Nem állok még készen. Ehhez a területhez vagyok kötve. A családomhoz és a munkámhoz vagyok láncolva. Az nem számít, hogy ez mennyire nyomorúságos, akkor is hozzá vagyok kötve ezekhez.” – Ez egy régi tradíció, és hála Istennek – és hála nektek, ez…(Adamus nevet)…ezt viccnek szántam. (némi nevetés)…ti most kiléptek ebből a régi tradícióból, ezekből a régi mintákból. Ezt sok esetben nehéz megtenni, mivel, nos ezek a régi minták és tradícók, megszokások komfortosak. És ugyanakkor rengeteg bűntudattal vannak átszőve – bűntudat a családtagok miatt, akikkel együtt utaztál az időn át, és ez hozzájuk köt téged – de ti megtanuljátok elengedni ezeket a régi hagyományokat.

Csak figyeljétek ezt az évet! Már láttátok is. Csak figyeljétek, hogy ez milyen gyorsan átseper az egész világon! Ó, ez Tunéziában, Egyiptomban és Jordániában történt, és ez az uralkodás, a szabályozás, a hatalom, a struktúra és a tradíciók régi erőiről szól. Mind azt mondják: -„Mindig is így csináltuk, ezt tettük. Miért pont most változtatnánk?” – Pedig szinte semmit sem tudnak ellene tenni.

Szinte semmit sem tudnak ellene tenni, mert valaki körbeutazza a világot, csoportokkal találkozik, beszél a szuverenitásról, önmaguk felszabadításáról, és amikor a fölben, a sírokban és a tempolomkban lévő energiák ezt megérzik, így szólnak: -„Eljött az ideje az elengedésnek.” És akkor megteszik.Megteszik. Tehát elképesztő méretű rejtett energia áramlat kerül most elengedésre, távozásra, és mind visszatérnek saját magukhoz, visszatérnek a saját valódi, igaz természetükhöz. Az egész világon ezt fogjátok látni. Valaki körbeutazza a világot, és elmondja ezeknek a régi, beragadt energiáknak, hogy most már eltávozhatnak. És ki is lenne ez a valaki? És még nem is értitek, hogy bizonyos csoportok miért is olyan mérgesek rátok? Számomra ez nem rejtély.

Mit akarnak az emberek?

Akkor ma végezzünk egy….(ránéz Cauldre dobozos üdítőjére, amin egy futbal csoport logója díszeleg) Régi hagyomány ez öregem. (nevetés) És Linda, ha lennél olyan kedves, megtennéd, hogy készen állj a mikrofonnal és az Adamus díjakkal? Ma egy kis spirituális szociológiát fogunk végezni. Igen, ez maga az osztályterem, tehát…

LINDA: Készen állok.

ADAMUS: Akkor most arra kérlek benneteket, hogy érezzetek bele a tömegtudatba egy pillanat erejéig. A tömegtudatba. Az emberekbe. Az emberi vágyakba. Az emberi elmébe. Érezzetek bele egy pillanat erejéig a tömegtudatba!

Vegyetek egy mély lélegzetet! Engedjétek meg magatoknak, hogy elmenjetek oda, de ne az elmétekkel, hanem a szívetekkel!

(szünet)

Érezzetek bele a tömegtudatba! (Odasétál az ablakhoz) Milyen csodálatos hó van ma. Milyen érzést nyújt a tömegtudat? (A közönség reagál, ahogy Adamus kisétál a teremből) Csend legyen, csend legyen, elvégre ez egy osztályterem! Emberi tudatosság.

(szünet)

Tehát, milyen a tömegtudat? Mit érzel? Mit akarnak az emberek? (újra megjelenik egy kalappal a fején) Ha már cowboy-nak öltözött ma, akkor ehhez egy ilyen kalap is jár.

Tehát mit is akarnak igazából az emberek? Bárki. Linda majd körbesétál a mikrofonnal és kiválasztja az önkénteseket.

LINDA: Ha nem emelitek fel a kezeteket, akkor én választalak ki benneteket. Ó, jó.

ADAMUS: Mit akarnak az emberek?

SHAUMBRA 1: (nő) Szeretetet.

ADAMUS: Szeretetet.

LINDA: Szeret-etet.

ADAMUS: Szeretetet. Te akarod a szeretetet kedvesem?

SHAUMBRA 1: Amennyit képes vagyok kezelni.

ADAMUS: Á!Á! Gyere ide hozzám! (nevetés, ahogy Adamus lekesen átöleli) Igen, az emberek szeretetet akarnak. A szeretet egy furcsa dolog. Igazából nem kedvelem ezt a szót, mert ez nem jelent mást, csak táplálkozást. Csak kötelezettséget és kontrolt jelent, rengeteg sok kontrolt. Hányatoknak voltak olyan szüleitek, akik azt mondták: - „Szeretlek – de..én ezt csak azért teszem, mert szeretlek.” Hányatoknak voltak olyan szüleitek vagy társaitok, akik azt mondják: -„Szeretlek, és ezért neked meg kell tenned valamit értem.” – Oké, jó, szeretet. Következő?

LINDA: Ez díjat érdemel?

ADAMUS: Majd szólok. (nevetés)

LINDA: Ó, nos, köszönöm.

VINCE: Kontrol. Kontrolálni akarjuk az adósságot. Kontrollálni akarjuk a helyzetet.

ADAMUS: Kontrol. Kitűnő. Kontrol. Ez fura. Az emberek gyűlölik és egyben imádják a kontrolt. Gyűlölet-szeretet kapcsolat, és erre máris rátérünk, és igen, sok-sok, rengeteg kontrol. Igen.

CAROL: Szabadság.

ADAMUS: Szabadság. Jó. Valami más? Mi az, amire az emberek tényleg vágynak? Miért dolgoznak? (valaki mondja: „Béke”) Béke. Igen. Béke. Elizabeth.

ELIZABETH: Biztonság.

ADAMUS: Biztonság.

ELIZABETH: Biztonság. Csak biztonságban akarják érezni magukat.

ADAMUS. Jó. Következő.

LINDA: Szükségünk van Sart szent bölcsességére.

SART: Egy új Cadillac-re. (nagy nevetés)

ADAMUS: Még egy gyerek is tud bölcseket mondani. Cadillac. Jó, jó. Ez egy metafora – szórakoztató, de egy metafora – valami jobbra vágynak az életben. Nagyobb és több hatalommal bíró emberek akarnak lenni. Abszolút. Linda máris viszi a mikrofont. Igen.

ALAYA: Úgy érzem, hogy az emberek a tudást akarják. Tudni akarnak. – Tudni.

ADAMUS: Tudás. Valóban.

SAHUMBRA 4: Tudni akarják a jövőt, hogy mi fog velük történni.

ADAMUS: Á, jövendőmondást akarnak. (nevetés) Igen. Hát nem jó lenne tudni, hogy mi lesz velük? (ír a táblára) Úgy fogom ezt ide felírni, hogy jövendőmondás. Durvábban hangzik, mint a prófécia. A prófécia valamiképpen kifinomultabban hangzik.

Nem, az emberek valóban tudni akarnak. Miért olvassák a horoszkópokat? Miért járnak látókhoz, jósokhoz, akik sokkal többet tévednek, mint ahányszor igazat mondanak? Ti sokkal intuitívabbak vagytok, és lényegében sokkal logikusabbak is a szó spirituális intuítív értelmében, mint bármelyik látó ember ezen a bolygón. Nem kell nagyon briliánsnak lenned ahhoz, hogy tudd, mi fog történni. Én is jósolhatnék nektek, és elmondhatnám, hogy el fogod veszíteni a szeretetet, frusztrációid lesznek, problémáid lesznek az életedben, és akkor megtörténnek a dolgok. Ezt annyira pofon egyszerű megtenni, mivel ezek az emberi természet mintái. Igen. És akkor gazdag és híres lehetsz….igen, igen. Tehát, következő!

DANIEL: Sok ember megmentőt akar. Megmentőt.

ADAMUS: Kitűnő. Megmentő. Egy pillanatra még visszatérnék a jövendőmondásra.

Mégis, mit is tenne egy átlagember, ha mondjuk tényleg ismerné a jövőt? – először is feltételezné, hogy létezik egy előre elrendeltetett jövő, ami nem létezik. Ez részét képezi a problémának. De tegyük fel, hogy mondjuk mi ezt képesek lennénk feltérképezni, és pontosan el tudnánk mondani valakinek, hogy a következő öt év során mi is fog történni az életében. Képesek lennének azt kezelni? Nem. Nem. (valaki azt mondja: Általában felnagyítanák) Felnagyítanák, és egyébként sem úgy történne. És akkor ez valami olyat igazolna vissza a számukra, ami egyáltalán nem igaz – hogy létezik sors, végzet, és minden egyes dolog el van tervezve és kivitelezésre kerül, pedig ez nem így van.

A Szellem nem ilyen kegyetlen! A Szellem nem bír ilyen beteges humorérzékkel! A Szellem kivétel nélkül mindannyiunknak abszolút szuverenitást adott, abszolút jogot adott nekünk arra, hogy választásokat hozzunk. De mégis, valami különös okból kifolyólag az átlagember szereti azt hinni, hogy létezik egy mindent felülbíráló és felülíró struktúra, valamiféle terv odafent. Nincs ilyen. Én már kerestem. Ilyen nem létezik. Nem létezik a jövőre vonatkozó feljegyzések nagy csarnoka. Nem létezik olyan hatalmas bolygó, ami tartalmaz minden egyes arra vonatkozó és ismert információt, hogy mi fog történni. Nem létezik a hatalmas bíráskodó angyaloknak egy csoportja, akik ott ücsörögnek, és az lenne a dolguk, hogy eldöntsék, hogy mi fog történni a Föld bolygón, vagy bárhol máshol. Én már mindent átkutattam, és sehol sem találtam semmit, ami tartalmazná a jövőt, kivéve az itt és mostot. Te vagy a jövő. Ez mind pontosan itt van. Minden pontosan itt van. (Edith beszól: A mi választásunk) A te választásod. Abszolút. Következő.

EDITH: Ez ijesztő.

ADAMUS: Ez ijesztő. Az.

LULU: Az emberek túlélni akarnak.

ADAMUS: A túlélést akarják. Abszolút. Ez az egyik legalapvetőbb ösztön. Volt egy pont a Lemúriai Civilizációban, ahol is az ember angyalok fizikai anyagban öltöttek testet, és nem igazán vágytak a túlélésre. Nem voltak benne biztosak, hogy vajon tényleg itt akarnak-e lenni. De később, az Atlantiszi Korszakban, egy egészen más szemlélet alakult ki – a túlélés.

A túlélés nyilvánvalóan az élelmet jelneti. A szeretetet. Azokat az alapvető szükségleteket, amik megvédenek benneteket a külső elemektől. De ahogy az emberek egyre inkább fejlesztették a mezőgazdaságot, most már képesek arra….erről már beszéltem….hogy nincs élelmiszer hiány a Földön. Egyáltalán nincs. Soha ne higgy annak, amikor az újságokban erről olvasol! Egy élelmiszer elosztási probléma van, vannak politikai problémák, de az emberek képesek jelentős mennyiségű élelmet megtermelni egy nagyon apró földterületen is. Hatalmas kontrol áramlik bele a mezőgazdasági termelésbe. A vetőmagok rendelkeznek azzal a képességgel, hogy sokkal jobban növekedjenek, ugyanakkor pedig a vetőmagok csupán az egyéni ember és a kollektív emberiség tudatára reagálnak, és ezért van az, hogy az emberek mindössze annyit termelnek, amennyit.

Több termésre vágysz az általad elültetett vetőmagokból? Akkor hordozd magakkal őket egy hónapon keresztül. Tedd be a zsebedbe! Helyezd be a szádba az elültetésüket megelőző éjjelen. És akkor majd tartalmazni fogják a DNS-edet, az energiádat, az esszenciádat. És akkor csodálatosabb és gazdagabb termésed lesz, és műtrágya sem kell, mégis sokkal erősebben ellen fognak állni a kártevőknek, a szárazságnak, és más elemeknek is. Az élelem nem probléma.

Szóval az emberek a túlélésre fókuszálnak, ami már önmagában is érdekes, hiszen ebben a modern korban a túlélés tényleg nagyon könnyű. Minden ott van. Az összes eszköz, az energia, a technológia – minden ott van. Csak vissza van tartva. A túlélés az, ami oly sok országban - beleértve ez az országot is – ki lett osztva az embereknek, az „éppen csak, hogy elég” értelmében. Éppen csak, hogy elég. Ez a répa a ló előtt, ez a mézesmadzag.

Az éppen csak, hogy elégnél jóval több van. Amikor hallom ezeket a történeteket, hogy – „A világban kifogyóban van az energia” – tényleg? Valóban? Nincs. Az meglehet, hogy az olaj kifogyóban van, de nincs itt végre már annak az ideje, hogy az emberek leszokjanak az olajról? Oly sok egyszerűbb tecnológia létezik. A hidegfúzió az egyik. És kérlek, ne gyertek most nekem a nap és a szél energiával! Ezek annyira őskoriak! Annyira idejétmúltak. Léteznek olyan technológiák, amik most fognak piacra kerülni, és amik tényleg felbosszantják majd a rendszert. Léteznek olyan új technológiák a laboratóriumokban, amik a közeljövőben fognak napvilágra kerülni – a ti közeli jövőtökben és nem az enyémben, mert az én közeli jövőm a következő 500 év – szóval a ti közeli jövőtökben – amikor ebben a világban több, mint elegendő energia lesz ahhoz, hogy abból fenntartsa az összes szükségletét és minden növekedését, és az összes embert.

Ez a világ elegendő anyaggal bír az öltözködés, ruházat kapcsán. Elegendő energiája van az otthonok fűtésére. Mindennel rendelkezik, amire csak szüksége van. De létezik ez az egész hipnotikus réteg, ami rátok lett helyezve – és ti, drága barátaim ezt időnként el is hiszitek – hogy nincs elég. Hogy most következik a hiány időszaka…hiány lesz WC papírból – én garantálom nektek, hogy elegendő WC papír van ahhoz, hogy az hosszú ideig boldogan tartson benneteket. (nevetés)

Szóval igen, a túlélés, és ezen a ponton itt most megállnék (a jövendőmondásra mutatva a táblán), mert ez jelenleg manipulálva van. Olyan emberek manipulálják, akik pénzt akarnak csinálni, akik kontrolállni akarnak, akik fenyegetni, ijesztgetni akarják az embereket. Ennek az egyik legkönnyebb módja, ha azt mondod nekik: „Hiány időszak közeledik.” –Pedig ebből semmi sem igaz. Kérlek, higgyétek ezt el! Higgyétek ezt el a saját életetekben! Semmiből sem kell kifogynotok. Semmiből.

Többet is fogok erről beszélni majd a Sedona-ban tartandó tanfolyamomon, hogy hogyan kell utasítani, hogyan kell alkimizálni az energiákat. Az energia az egyik formából a másikba alakul át, és ezt az alkímiát vagy átalakítást vagy változtatást minden egyes ember képes megtenni. De ehhez hinnetek és bíznotok kell magatokban, és fel kell, hogy ismerjétek, hogy ti magatok vagytok Merlin. Merlin mindössze fogta az energiát, majd átalakította azt az egyik állapotából a másikba. Szóval Shaumbra, soha többet ne aggódjatok a túlélés miatt!

Mert mi lehet a legrosszabb? A legrosszabb – meghalsz! Igen, a legrosszabb esetben meghalsz, mi jövünk, és rendezünk neked egy hatalmas partit itt a túloldalon, és akkor választhatsz, vissza akarsz-e térni?

Ezt már korábban is mondtam, de most újra elmondom azoknak a kedvéért, akik újak, és akik valamikor a jövőben fogják ezt majd elolvasni. Meghalni sokkal könnyebb, mint megszületni. Már több ezerszer meghaltál, és általánosságban szólva a tudatod több nappal hamarabb elhagyja a testedet, mint mielőtt meghalnál.

Namost, attól a fizikai lényed és az elméd még továbbra is működik. A legtöbb ember ebből semmit sem gyanít, semmit sem vesz észre, de te eltávozol, még mielőtt eltávoznál. És ha azt gondolod, hogy: -Nem, hisz ez autóbaleset vagy egy váratlan szívroham.” –Nem, nem és nem. Már eltávoztál. Igazából azon a ponton csak szerepelsz. A tested még működik. Az alapvető funkciók még meg vannak, és te egyfajta robotpilótaként cselekszel, de már eltávoztál. Mert elég okos voltál ahhoz – megtetted már máskor is – átkeltél már a túloldalra elégszer ahhoz, hogy tudd: -„Távozz el, mielőtt eltávoznál!” (nevetés) Ez egy újabb póló felirat. Igen, igen. Senki sem fogja érteni, hogy miről is beszélsz, tehát ez egy….Igen, NYMAJ. Nyerd meg a jövőt! Ez vicces volt!

Tehát drága Shaumbra, leírtunk itt egy pár dolgot, és jó lenne még egy vagy két kommentár. Az emberi tudatosság: mi az, amit álalánosságban az emberek tényleg akarnak? Igen. És apropó - a ti szavaitok ihletnek meg engem.

SHAUMBRA 8: (nő) Nos, mindig szocializálódni akarnak.

ADAMUS: Szocializálódni. Igen, ez jó. Közösséget akarnak. Közösséget. Leírhatom azt, hogy közösség?

SHAUMBRA 8: Igen.

ADAMUS: Jó. Egyébként is leírtam volna. Tehát, közösség, ami szintén egy igen érdekes jelenség. És lényegében szólva ez a szellemetek antitézise, ellentéte. A közösség vagy kommuna elképzelése Atlantiszban nőtte ki magát ekkorára. Nem akarom mindenért Atlantiszt vádolni, de ebből jó filmeket és könyveket lehet alkotni. Szóval Atlantiszban minden nagyon kommunálissá, közösségivé vált. Mindannyian együtt éltetek, mindeneteket megosztottátok egymással – az ételt, a munkát, a gyermekeket és a családokat. Olyan volt ez, mint egy jókora, hatalmas diszfunkcionális család.

Az emberek féltek önmagukkal egyedül lenni, mert nem értették, hogy mi zajlik rajtuk belül és kívül. Tehát elterelésképpen létrehozták ezt a kommunális életmódot. És ez egy szintig jó is volt, mert rávette az embereket arra, hogy együttműködjenek egymással…..szóval sok jó dolog volt ebben. Ez vicces volt. Igen. Szóval, ez működésképtelen volt.

A kommunális életemód egy szintig jó volt, ugyanakkor elvette az embertől a saját egyediségét. A közösségek jók voltak abban, hogy segítsétek egymást, ugyanakkor pontosan ez volt az, ami egyben ennek a dolognak is elősegítette a kialakulásást, amit mi tömegtudatnak, azaz szélsőséges hipnózisnak nevezünk, mivel egy közösségben sokkal könnyebb pszichésen, energetikailag és mechanikusan beprogramozni az elmét. Tehát az elkövetkezendő százezer, százötvenezer évet azzal töltöttétek, hogy megpróbáljatok ebből kiszállni, és időnként teljesen elképedek, amikor azt hallom tőletek, hogy arról beszélgettek, hogy egy kommunában éljetek együtt többekkel. Tudjátok, hogy ez meddig tartana? Egy délután erejéig! (nevetés) Mert ti Shaumbra, a saját szuverenitásotokra és egyediségetekre vágytok.

Nos, nemrégiben beszéltem nektek arról az újfajta közösségről, amivel itt rendelkeztek. Nincsenek szabályok. Nem éltek mindannyian együtt. Önmagatok megtanultok független, szuverén létezők lenni, ugyanakkor a történeteiteket pedig megosztjátok egymással. Megosztjátok egymással a tapasztalásaitokat. És akár egy hónapban egyszer, akár félévente egyszer, mikor összejöttök egymással, akkor az a közösség egy célt szolgál. De a kommunák, az a fajta dolog, az nem.

A szociális kapcsolatok egy szintig jók. Nos, ami történni szokott ezekben a szociális kapcsolatokban, az…nos, van annak egy szociális része, de amit én látok az az, hogy rengeteg táplálkozás energia van ott jelen. Ez pedig az emberek elfogadás iránti szükségletéből fakad.

Az emberek nem fogadják el önmagukat, ezért más embereknél és a társadalomban keresik az elfogadást. Legelőször is azt akarják, hogy a szüleik fogadják el őket, a tanáraik, a kortársaik, a barátaik fogadják el őket. Kívülről várják az elfogadást, mivel ömagukat belülről nem fogadják el.

Tudod hogyan tudsz egy embert nagyon boldoggá tenni? Fogadd el őket! Mondj neki elfogadó szavakat! Az elismerés és az elfogadás egy embernek többet ér, mint a fizetése. Az emberek arról beszélnek, hogy több pénzt akarnak keresni. Ismerd és és fogadd el őket, ez sokkal, de sokkal többet számít nekik. Sokkal többet. Igen, van egy szükséglet a közösségre, az elfogadásra és a bajtársiasságra. Az emberek általában még mindig rettegnek attól, hogy egyedül legyenek.

Ez is egy érdekes jelenség, hogy amikor a DreamWalker Felemelkedés Tanfolyamunkat tartjuk, az egyik legnagyobb dolog, amivel a résztvevők találkoznak, az a szuverén létezés dilemmája. Annak a létezésnek a dilemmája, amit mi a ti „Harmadik Körötöknek” nevezünk – ami egy metafora arra, hogy teljesen önellátó vagy – és amikor erre a pontra elérkezünk a tanfolyamunk során, a résztvevőknek egy hatalmas döntést kell hozniuk, amit a legtöbben nem hoznak meg. A legtöbben hagyják, hadd körözzön körülöttük, de az vissza fog térni hozzájuk. És ilyeneket mondanak: -„A Harmadik Kör – Én Vagyok. Vagyok, Aki Vagyok. De akkor mit fogok nap mint nap csinálni? Mit fogok ott tenni? Kik a barátaim? Vannak ott más Felemelkedett Mesterek, akikkel együtt lóghatok? Ott milyen problémákon kell átdolgoznom magam?” –Azok az emberek, akik részt vesznek ezen a tanfolyamon, ilyeneket mondanak: -„Ez nagyon unalmasan hangzik. Azt hiszem, inkább eltolom a felemelkedésemet úgy 20 létidővel későbbre. Inkább megpróbálok továbbra is tökéletes ember lenni.

De igazán, ha egyszer megérted, ha egyszer elismered önmagad, és ha egyszer megérted az Én Vagyok-ot, akkor nem kell aggódnod az unalom, más létezők, és a mit fogok ott csinálni miatt! Az idő teljességgel illúzióvá válik. És el tudod azt képzelni, hogy esetleg egyszerűen csak szerelembe esel magaddal, és ez elegendő? Amikor már nincs szükséged a külső tükörre, a külső energiákra? El tudod képzelni, hogy csak magaddal legyél egy örökkévalóságon át? –„Jaj, azt nem!” (mondja egy vicces hangon, majd nevet) Ez az egyik kihívás, ami itt van nekem, Kuthuminak és a többieknek is, mert itt van nektek ez a réteg. El sem tudjátok ezt képzelni. „Kicsoda, hogy én magammal legyek örökké? És senkivel sem tudok majd veszekedni? Senkivel sem tudok majd nevetni? Nincsenek elérendő célok? Tervek?” – És ekkor visszahúzódsz. Azt mondod: - „Nos, nem hiszem el ezt a részt, amit Adamus mondott. Rettentően unalmasan hangzik. Biztos van ott fenn valami aktivitás a túloldalon. Valami. Egy jó kis foci meccs, vagy valami.”

Tehát akkor felsoroltunk tíz dolgot, ami jelenleg uralkodó az emberiség körében, tíz olyan dolgot, amit az emberek akarnak. És természetesen, ennél jóval több dolog létezik, de ez elkezdi ezeket összefoglalni.

Hogy én mit tartok a legfontosabbnak? Megmondom nektek, és kérlek, már most készítsd elő az Adamus díjat. (mondja Lindának) Nyugodtan idejöhetsz mellém.

LINDA: Igen uram!

ADAMUS: Tehát – és ez talán a legnagyobb téma jelenleg a Földön, és valószínűleg ez az oka annak, hogy a dolgok miért éppen úgy történnek, ahogy történnek, továbbá ez az egyik legnagyobb oka jelenleg a konfliktusnak és a beragadt, megrekedt energiáknak - és ez a szabadság.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Adamus Díj. Igen. Tehát a szabadság. És ez annyira nyilvánvaló, olyan egyértelmű. (Linda átadja Carolnak az Adamus díjat) Köszönöm. (a közönség tapsol) És az összes többi is korrekt válasz, de az, amiről ma beszélni szeretnék, az a szabadság.



Szabadság

Mi az amit manapság láttok a hírekben? A szabadság utáni vágyat. Egyetlen angyali lényt - saját természetéből fakadóan - sem lehet örökre lekorlátozni, bezárni vagy kontrollálni. Előbb vagy utóbb valami előtör a belsődből és azt mondja: -„Szabadságot akarok!” Ez sokkal inkább a szellemből jön, mintsem az emberből, és erre máris rátérek, de a lényeg, hogy szabadságot akarnak. Van valami, ami előtör a belsőjükből, különösen akkor, amikor elkezdik ezt megérezni és érzékelni más emberekben. Elkezdik ezt érezni a körülöttük terjedő levegőben.

Lényegében egy szerfelett gyönyörűséges módon a Föld – a fizikai Föld – éppen most szabadul fel. Gaia egy szellem, akárcsak bármelyikőtök, egy Lélekkel bíró Létező – egy hatalmas Lélekkel bíró Létező – aki felelősséget vállalt a fizikai Földért. De még az ő ideje is lejár. Elvégezte, amiért idejött és amit el akart végezni – azt, hogy élő bolygóvá, élő térré varázsolja ezt a Földet. És ezt megtette. Gaia most elengedi az ő vizét, a levegőjét – de nem olyan értelemben engedi el. (néhányan nevetnek) Átadja a vizet, a levegőt, a fákat, a halakat és az állatokat. Vagyis még Gaia is szabadságot akar. Namost, mi történik olyankor, amikor a Földön élő emberek, vagy azok az emberek, akik a földbe lettek eltemetve, vagy akik még most is a Földön élnek, hirtelenjében elkezdik ezt megérezni a levegőben?

A szabadság egy eddig példa nélküli módon seper most végig az egész világon. És mi ezen elkezdtünk dolgozni – igazából mindig is ezen dolgoztunk – de volt egy hatalmas elnyomása a szabadságnak az 1700-as években egész Európában. Ó, és ez nehéz volt, amin jómagam is, és sokan közületek is dolgoztatok – hogyan szabadítsuk meg Európát a királyoktól, a királyságtól, a nemességtől, a grófoktól, a lovagoktól és mindazoktól, akik kontrollálták és manipulálták az energiákat.És mi megpróbáltuk felszabadítani Európát nem csak ettől, de egy rakás politikai szemellenzőtől is, a régi energiáktól, és a régi konfliktusoktól.

És a dolgok bizony nem valami jól alakultak akkoriban, és mi – a mi alatt azokat a Rendeket értem, akikkel akkoriban dolgoztam én is, és ti is sokan – szóval mi létrehoztuk ezt a helyet, amit most Amerikának hívnak….amit az Új Atlantisznak neveztek, a szabad Atlantisznak, a szabad országnak –és Ausztráliát is – szabad országok gyanánt.

És ahogy a hívás kiment, sokan eljöttetek ide, hogy megtapasztaljatok egy olyan újfajta szabadságot, amit ez a Föld már nagyon régóta nem látott. És ez egy szintig működött. Most a szabadságnak egy követekző szintjére lépünk, és ez a szó szoros értelmében keresztül seper az egész világon. És az emberek érzik a szabadságot, a belülről jövő szabadság iránti vágyukat, mivel az alapvető szükségleteik legtöbbjével rendelkeznek. Képesek a túlélésre, és néhányuknak még Cadillac-jük is van. (nevetés)

Tehát jelenleg ez a szabadság száguld végig az egész világon. Szabadság, de mitől? A mitől való szabadság? Mikrofon?

LINDA: Nem gond.

ADAMUS: Ma gyorsnak kell lenned.

LINDA: Hát persze.

ADAMUS: Egyszerű, egyszerű válaszokat adjatok. (valaki mondja: Kontrol) Miféle kontrol? (azt mondja valaki: kormány) Kormány, adók.

LINDA: Akarod, hogy a mikrofonba beszéljenek?

ADAMUS: Nos, akkor futnod kell! Igen. Kezeket felemelni, futás! (nevetés) Gyerünk!

MARC: Elnyomás.

ADAMUS: Elnyomás. Éa konkrétan az elnyomás melyik fajtájára gondolsz?

MARC: A vallásira.

ADAMUS: A vallásira, abszolút. Ehhez most lenne egy megjegyzésem. Megkérdezték tőlem a valláshoz való hozzáállásomat, és nekem nem a vallás spirituális természetével van gondom, hanem a vallás természetének a kontrollálásával. A valláson keresztül a lehető legkönnyebb manipulálni, kontrollálni az ember csoportokat. Ezért is ez az uralkodó mostanság a Földön. Ezért a mostanihoz hasonló időszakokban a vallások megpróbálnak megerősödni. Könnyebb megfélemlíteni vagy kontrollálni valakit a hiedelmeivel, és ez az, amit mi itt nem teszünk. Az egyetlen hiedelem….az egyetlen fókusz az, hogy minden már bennetek van, és ez nehéz. De igen, a vallásos hiedelmek.

És ezt már mindannyian tudjátok, hogy mi a mögöttes energiája az összes Földön jelenleg zajló háborúnak? A vallás! Az Isten nevében vívják a csatáikat a Mennyek zászlaja alatt. A vallás. Az egyiptomi helyzet, és más országok kapcsán is, a legtöbb esetben a vallásról van szó. A vallás erősebb a kormánynál, mert hiedelmekkel működik, és ez az embereket fanatikussá teheti. És az emberek sokkal szívesebben hisznek szervezett spirituális hiedelmeknek, szervezett vallási struktúráknak, és ezekre sokkal inkább szükségük van, mint a kormányzati struktúrákra. Ezért aztán az egyházak és a kormányok még régóta nem bírják egymást – olyanok, mint a fura házastársak, akik néha egy ágyon hálnak, máskor viszont teljesen szembenállnak egymással – mert végeredményben a vallási kontroll erősebb a kormányzatinál.

Rendben, mi van még? Szabadság, de mitől?

LINDA: Nálam a mikrofon.

PATRICIA: Félelemtől.

ADAMUS: Szabadnak lenni a félelemtől. Igen, és konkrétan a félelem melyik fajátjára gondolsz?

PATRICIA: Az összesre.

ADAMUS: Az összesre? Nevezz meg ebből hármat!

PATRICIA: Aggodalom, ami a túléléshez köthető.

ADAMUS: Igen.

PATRICIA: Félelem mások egyetértésétől, jóváhagyásától…

ADAMUS: Igen.

PATRICIA: Ami szintén kapcsolódhat a túléléshez.

ADAMUS: Abszolút.

PATRICIA: Szabadság a gondolattól.

ADAMUS: A gondolattól. Jó, kitűnő. Tehát szabadnak lenni a félelemtől. Rengeteg félelem van, és a félelem irányítja az összes érzelmet – félsz, hogy megsérülsz, hogy elveszíted mindened, amid csak van. Jut eszembe –egy páran ezt már megtapasztaltátok. Elveszítettetek mindent, és mégis itt vagytok. Igazából nem veszítettetek el mindent, mindössze jó pár régi szemléletet. Tehát szabadnak lenni a félelemtől. A saját gondolataitoktól való félelem hatalmas és erős.

Az egyik legnagyobb félelmetek attól van, hogy nehogy újra átéljetek fájdalmas, nehéz vagy kihívásokkal teli dolgokat, amiket egy másik életben már átéltetek. Egy páran féltek a tűztől. Nos, hát máglyán égettek el benneteket, ezért nyilvánvaló, hogy ettől megint félni fogtok. Néhányan a lefejezéstől féltek – milyen borzasztó dolog – mert korábban átéltétek. Vagy féltek a betegségektől. Ezek a réges-régi sztorik, amik újra meg újra felütik a fejüket. Tehát igen. Még egy párat! Szabadság. Mitől akarnak szabadok lenni az emberek?

LINDA: Fuss, Forrest, fuss! (nevetés)

MARY: Szabadság, hogy a saját igazságomat mondjam ki.

ADAMUS: Hogy a saját igazságodat mondd. Igen, abszolút. Erre máris rátérek. Ez egy érdekes dolog. Egyes országokban garantálják a szólás szabadságot, azaz a szabad beszédhez való jogokat. És azt hiszik, hogy a szólás szabadság megegyezik azzal, hogy képes vagy valakinek elmondani vagy kifejezni a hitrendszereit. Igazából nagyon kevés ember az, aki szabadon beszél. Nem is tudják, hogyan kell. De ez egy másik tanfolyam témája. Ez egy teljesen másik megbeszélés témája.

A legtöbb ember a fejéből beszél a száján keresztül, és ennek 90%-a elcsépelt és szemét. Az egész az agyukból jön. Az agy szereti saját magát hallgatni beszéd közben, mert amikor az agy hallja saját magát, akkor az megerősíti az identitását. Ha az agyad hallja magát beszéd közben, ezt mondod: -„Biztosan nagyon okos vagyok, ezért létezem, mivel hallom, ahogy beszélek. Ezért az agyam valóságos.” – Pedig a legtöbbje szemét. Az igaz beszéd a szívből szól. És magába foglalja az elmét és a TudatTestet , de a szívből szól.

Tudod, amikor hallgatsz valakit, aki a szívéből szól, azt onnan veszed észre, hogy az megihlet, és ennek vonzás hatását a testeden érzed. Érzed a testeden belül okozott vegyi hatását, amikor valaki a szívéből beszél. De ha az elméjéből beszél? (nevetés, ahogy ásítozik) És le akarnak téged kötni. Bele akarnak téged is vonni ebbe az elmétől-elméig dologba, és megpróbálnak téged is pont olyan mentálissá tenni, amennyire ők maguk is azok, és általában egy szót sem értesz abból, amit mondanak, vagy pedig úgy érzed magad, mintha egy huza-vonában vennél részt, vagy pedig lelopják az energiádat. Tehát igen. Oké, szabadság.



Egy nagyon fontos kérdés

Az emberek a szabadásgot keresik. Természetükből adódóan minden angyali létezőnek végül el kell jutnia a szabadságig. Végül. A mai kérdésem ennek a csoportnak és mindenkinek, aki hallgat/néz minket….és ez egy nagyon fontos kérdés, mert sok köze van ahhoz, hogy merre tart a Föld, hogy innentől kedzve merre tart ez a bolygó. Mert ennek óriási jelentőssége van az összes Új Földre, amik most vannak megépítés alatt, mivel ahogy ez a Föld halad, úgy halad az összes többi Föld is. Ez az egyetlen Föld képtelen elszállásolni magán az összes angyali létezőt, akik az emberi tapasztalásra vágynak. És az összes angyali létezőnek keresztül kell mennie az emberi létezés megtapasztalásán a felemelkedéshez vezető útjukon. Ez a…úgy is lehetne mondani, hogy ez a legkönnyebb út. Na nem annyira könnyű, de ez vezet el a felemelkedéshez – hogy teljesen megtestesülj, hogy önmagad lehess – és ne csak egy légies, gáznemű angyali formaként létezz, hanem hogy tényleg megéld és megtapasztald azt. Az angyalok igazából semmit sem képesek átélni. Tényleg nem. Képesek – ahogy ezt ti mondanátok – érzékelni a dolgokat valamiképpen. De csak itt a Földön, és az ezt követő Új Földeken vagy képes igazán átélni és megtapasztalni az életet.

Tehát a kérdés az – ami egy roppant lényeges kérdés, és remélem ti tudjátok a választ, mert én magam nem tudom – az emberek készen állnak a szabadságra? Igent mondtok, de még mielőtt ezt tennétek, hisz intuitívan azt mondanátok, hogy: -„Nos, mindenkinek joga kell, hogy legyen a szabadságra” – és ez talán igaz is. De az én kérdésem úgy hangzott: Az emberek készen állnak most, ebben a korszakban a szabadságra?

Akkor most újra érezzetek bele a tömegtudatba! Érezzetek bele a tömegtudatba! Készen állnak a szabadságra? (valaki azt mondja: - Nem)

EDITH: Nos, úgy néz ki, hogy készen kellene állniuk.

ADAMUS: Kérhetném a mikrofonba?

LINDA: Örömmel.

ADAMUS: Igen, sajnálom. Edith, szeretnénk, ha az egész univerzum hallaná a mondandódat.

EDITH: Úgy tűnik, szükséges készen állniuk a szabadságra.

ADAMUS: Talán, vagy mégsem.

EDITH: Nos, valóban, az elég nagy zűrzavart okozna, ha nem tudnák megtanulni, hogyan kezeljék a szabadságot.

ADAMUS: Remek megfigyelés, de mi egy….Tóbiás ezt a jelenlegi Földi helyzetet egy szeparációs pontnak nevezné. Ezért is érzitek a feszültséget. Ezért is tűnik minden bizonytalannak.

Tehát az emberek készen állnak – valaki más fűz ehhez valamit? – készen állnak a szabadságra? És itt most nem rólatok beszélek, hanem az emberiségről.

JOANNE: Szerintem nem. Szerintem szeretik a kontrolt. Szerintem nem akarnak megbízni saját magukban, ezért folyton másokat keresnek, akik majd megmondják nekik, hogy mit is tegyenek. Talán a szabadság egy másik szintjére vágynak.

ADAMUS: Helyes.

JOANNE: Mert ott, ahol jelenleg vannak, mint Egyiptomban is, tudják, hogy valami mást akarnak.

ADAMUS: Helyes.

JOANNE: És így érik azt el.

ADAMUS: Á, jó meglátás! Azt tudják, hogy akarnak valamit. Egyiptomot fogjuk példaként használni, mert én éltem ott, és megyek is még oda. De mi lesz ott? Mi fog ott történni ebben az elkövetkezendő pár hónapban? És azért is beszélünk ma erről, mert pusztán az, hogy ezt tesszük itt ma, az megnyitja a tudatosságot. Tehát, Vince?

VINCE: Kapnak majd valamit, de vajon ez csupán a kontrol egy másik formája lesz, mint amilyen a papi uralom?

ADAMUS: Igen. Szóval mennyit tudnak elérni?

VINCE: Ez tőlük függ.

ADAMUS: Tőlük függ. De pontosan ezt kérdezem. Intuitíven érezz ebbe bele! Mi fog történni?

VINCE: Azt hiszem, lesz egy tapasztalásuk. (Adamus és a közönség nagy nevetésbe tört ki)

ADAMUS: Akkor a következő hónapban te fogsz helyettem beszélni! (nagy nevetés) Tapasztalás az lesz!

Valaki más? Mi fog történni?….intuitíven, mi fog történni Egyiptomban, és ennek következtében sok másik országban is? A szabadságról folytatunk most beszélgetést. Nos, igen?

KERRI: Volt egy válaszom, de közben megváltoztattad a kérdést. De azt akartam mondani, hogy az embernek fel kell vállalnia a felelősséget, és erre sok ember nem lesz hajlandó.

ADAMUS: Ez briliáns, megérdemel egy….

KERRI: Tudom, hogy biriliáns vagyok, de azért köszönöm.

ADAMUS: Megérdemel egy Adamus djít – abszolút.

Tehát a kérdés a szabadság. A szabadság most új értelmet nyer. A felelősségről szól. Hány ember lesz hajlandó felvállalni a felelősséget a saját életéért? (A közönség válasza: -nem sok) Nem sok. Nem sok. Hányan támaszkodnak a kormányukra, hogy azok tegyék meg a dolgokat helyettük, vagy másképpen mondva, hogy azok biztosítsák nekik az éppen csak elegendő ennivalót, az éppen csak elegendő utazgatást, ugyanakkor pedig egy jókora katonai hadsereget. Ez fontos. Vicceltem. (nevetés) Ha valaki ezt elolvassa, a végén még elhiszi.

Hányan vannak olyanok, akik felelősséget vállalnak a saját egészségük kapcsán? A saját egészségükért? És a kérdés az: Te készen állsz? Te készen állsz? Túlnyomórészt igen, de még mindig ott a kétség. Még mindig ott a kétség, de akár orvoshoz mész, akár a Szabvány Technológiával teszed – a helyzet ugyanaz. Felelősséget vállalsz. Ez a te tested. Ez a te tested, és mégis, a legtöbb ember nem hiszi ezt el. A legtöbb ember valaki mástól követeli meg, hogy az gondot viseljen rá!

A felelősség azt jelenti, hogy nos, abbahagyod a szüleid hibáztatását. Te oktatod magad. Az oktatás egyik problémája jelenleg az, hogy ennek felelősségét átadták valami másnak a kezébe,és az emberek már nem tudják, hogyan is képezzék, oktassák magukat. A szülők az iskolákat vádolják, pedig a szülőknek inkább saját magukra és a fiaikra és a lányaikra kellene egy pillantást vetniük!

Az emberek nem vállalnak felelősséget a saját bőségükért. Haragszanak a kormányra és azt mondják: -„Több kenyérre lenne szükség!” – Akkor menj, és termeld meg magadnak, süsd meg magad, vagy pedig szoktasd le magad arról a szükségletedről, hogy ételt egyél, vagy hogy olyan sokat egyél.

Tehát kitűnő válasz – felelősség. Az, amelyik engem érdekel, az a felelősség talán a létező legfontosabb dologért az összes közül, mégpedig a saját szellemedért. Gyakran ezt is átadják egy pap vagy egy rabbi, vagy egy vallás, egy egyház kezébe. Átadják azt egy mecsetnek, vagy bármi másnak. Az emberek elfelejtették, hogyan vállaljanak felelősséget, és hogyan érezzék a saját szellemüket.

És van, aki azt mondja: - „Nos, ez le lett írva ebbe a könyvbe, és akkor ezt neked követned kell, be kell tartanod.” Tudod, ez könnyebb, ez lustaság és ez nem szabad. Ezért el vagyok képedve, hogy az emberek szabadság után kiáltanak. De tényleg tudják, hogy mi után is kiáltanak? Nem, nem. Csak egy kicsit több kenyeret akarnak? Egy kicsit több fizetést akarnak a munkahelyükön, és egy kicsivel több szabadságot az emberi dolgok megtételére? Abszolút.

Ezért újra felteszem a kérdést, mert ez monumentális, és ez az, ami jelenleg zajlik az egész világon. Ez történik Kínában. Indiában. A Közel-Keleten, és itt is, itt, amit ti fejlettebb országoknak neveztek. De aligha nevezhető egy ország fejlettnek, amennyiben az embereknek még mindig munkába kell járniuk, amennyiben még mindig abból kell pénzre szert tenniük, hogy munkába járnak egy előírt időtartamra.

Sokan munkanélküliek lettetek. Más szavakkal, megteremtettétek a saját munkátokat. Most már szabadok vagytok. Keményen dolgoztok, de ez a szenvedélyetek, és ez a választásotok. Tehát egészen addig, amíg létezik ez a struktúra, igazából nincs szabadság. És ezt azért is mondom, mert csak figyeljétek, hogy mi következik ezután, az elkövetkezendő pár év során. A szabadságnak ez a hulláma elkezd körbeterjedni az egész világon. És elkezd behatolni az eléggé nyilvánvaló területekre: - a dikátorokkal bíró országokba, a politikailag kontrollált országokba. Legközelebb egy újabb kört hoz létre és körbejárja a Földet, és áthatja azokat az országokat, amik túlzott és korlátozó spirituális vallásos hiedelmekkel bírnak, és hiányzik belőlük az igazi vallás szabadság.

Ismeritek milyen ez. Egészen mostanáig, sőt még most is kinevetnek benneteket a hiedelmeitek miatt, és még mindig ott van bennetek az a mélyen meghúzódó félelem, hogy ezért zaklatni és üldözni fog téged elsősorban a családod, a barátaid, és lehetőség szerint a kormány is, és egy éjjel talán bekopognak majd az ajtódon, és valaki azt mondja majd: -„Követtünk téged. Figyeltünk téged. Velünk kell jönnöd!” – De ez nem fog megtörténni, jut eszembe, de még mindig ott az a mögöttes félelem.

Ez továbbra is folytatódni fog a világban, egyre csak örvénylik és pörög, ez a szabadság iránti vágy, és ez majd arra ösztönzi az embereket, hogy elgondolkozzanak, hogy tényleg rendelkeznek-e szabadsággal. Ez gombaként fog szaporodni. Elkezdik majd szemügyre venni az állásukat, hogy megnézzék, tényleg szabadok-e. Elkezdik majd megnézni a családi életüket. Elkezdik majd szemügyre venni saját magukat, az aspektusaikat. Ez talán az egyik legnehezebb. Ti eljutottatok ehhez, de a legtöbb embernek még sok életet le kell élnie ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjék megérteni az aspektusoktól mentes szabadságot, a múlttól való szabadságot, a magatoktól való szabadságot.

Akkor most térjünk vissza a témára. Szóval ez a szabadság iránt vágy – ez az időnként érzelmi, őrjöngő, drámai szabadság utáni vágy – ami most zajlik csak pörög, pörög és pörög az egész világban. És ilyenkor mi történik? Az emberek rádöbbennek, hogy mit is jelent az igazi szabadság.

És ahogy azt ti is tudjátok, amikor van egy egyik irányba pörgő mozgás, akkor hirtelen beindul a másik irányba is egy ilyen pörgő mozgás: és ez a kettő elkezd egymással összeütközni. És ekkor van ám energia. Van ám energiád. A világ legtöbb része ilyenkor problémázik, de neked van energiád. (nevetés) És ez mindössz energia. És Cauldre jóváhagyásával most elmesélek nektek egy történetet. Nem hagyja ezt jóvá, de én ezt most akkor is elmesélem nektek. (nevetés)

Nagyon aggódik az egyiptomban kialakult helyzet miatt, hiszen nemsokára egy nagy csoporttal készül odamenni, és természetesen elkötelezett eziránt a csoport iránt, és kötelezettséget és felelősséget érez a csoport iránt, a pénzügyek meg minden egyéb kapcsán, szóval mindezek következtében Cauldre elkezdett aggódni, szorongani. Nevezzük ezt túlzott szorongásnak, aggodalomnak. Nem tudott valami jól lélegezni. Tényleg elkezdte széthasítani az elméjét és a testét, és minden más részét is, és jó nagy káoszban volt. Ehhez sokan tudtok kötődni a saját életetek körülményei kapcsán.

És ő is, hozzátok hasonlóan elfeledkezett magáról. Elfelejtette az alapokat – hogy vegyen egy mély lélegzetet. Ez igen nehéz, amikor túlzottan szorongsz, aggódsz, de mégis fontos megtenni. Ez az az időszak, amikor meg akarod ezt tenni. Ez az az időszak, amikor énekelned kellene egy kicsit. Amikor intonálnod kellene egy kicsit, és hagynod, hogy azok az energiák keresztül áradjanak rajtad. Azok meg vannak rekedve. Ezért is érzed azt a szorongást, aggodalmat. KI AKAROD AZOKAT ENGEDNI. (nagyon hangosan mondja) FEL AKAROD AZOKAT NYITNI. Nehéz ezt megtenni, amikor pánikolsz, amikor terrorban, fenyegetettségben és félelemben vagy. De mégis ez egy jó időszak erre.

És akkor Cauldre elfelejtette, hogy ez csak energia. Lélegezd Magadba! Ez a létező legutolsó dolog, amit meg akarsz tenni olyankor, amikor éppen a káosz, a trauma, a depresszió vagy bármi ehhez hasonló dolog kellős közepén tartózkodsz. Lélegezd azt be! Szívd magadba!

Ezért finoman meg kellett érintenem Cauldre-t (nevetés, ahogy odacsap valakinek) és azt kellett neki mondanom: „Lélegezd magadba!” – mert van egy automatikus reakciótok – megpróbáljátok azt ellökni magatoktól. Megpróbáljátok azt vagy figyelmen kívül hagyni, vagy megszabadulni tőle, vagy bármit megpróbáltok. De ne, lélegezzétek azt be! Ó, hát eleinte fájni fog. Ez érzelmileg, fizikailag fájdalmas a pillanatban. A legutolsó dolog, amit meg akartok tenni, az, hogy magatokba lélegezzétek azt, pedig ez a lehető legjobb dolog. Magadba szívod azt. Magadba lélegzed. Igen, az összes Egyiptomban lévő káoszt és traumát magadba lélegzed. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértesz vele, vagy elfogadod azt. Mindössze annyit jelent, hogy felismered, hogy az mindössze energia. Csupán csak energia.

Tehát magadba lélegzed – és ezt jó dolog bármivel megtenni – majd utána elengeded. Felismered, hogy ezáltal átalakítod. Nem kell gondolkoznod rajta. Felismered, hogy ez az energia téged fog szolgálni, és pontosan ez fog történni ebben az esetben.

Ezért drága Shaumbra, ott van nektek ez az összes zavar, nyugtalanság, mindez a sok energetikai pörgés-forgás. Vannak emberek, akik követelik a szabadságot, de amikor elkezdik azt megkapni – és túllépnek a kicsivel magasabb fizetésen és a kicsivel több élelmen, amikor ez túllép az alapvető emberi szükségleteken – akkor mi történik? És tudjátok mi – azért teszem fel nektek a kérdést, mert ezzel már mindannyian szembetaláltátok magatokat – mi történik akkor, amikor egyszerre csak elkezdesz elmélkedni a szuverenitáson? Amikor hirtelenjében megérted, hogy Te is Isten Vagy, amikor megérted, hogy a választásaid valósággá válnak, akkor mi történik? Akkor ezt lefojtod. Lefojtod. Ezzel, hogy: -„Nem akartam ilyen nagy szabadságot! (nevetés) Mindössze azt akartam, hogy az életem egy kicsivel könnyebb legyen.”

Nem – és kérlek emlékezzetek erre. A Szabadság egy „Mindent vagy Semmit” ügylet abszolút, mert nem létezik részleges szabadság. Az még mindig bebörtönzöttség és korlátozottság. Csak amikor teljesen szabad vagy, akkor vagy szabad. És ez az drága barátaim, amivel találkozni fogtok a Földön.

Azok a létezők, akik valamennyi szabadságra vágynak, és vannak, akik emiatt erőszakossá válnak, vagy akik ezért bármire képesek – akár felgyújtják saját magukat, nem számít semmi alapon – míg az emberek nagy része mindössze valamennyi szabadságot akar…Annyi szabadságra vágynak, hogy elmenjenek a szavazóládához, és arra a személyre voksoljanak, amelyikre akarnak. Annyi szabadságot akarnak, hogy megválasszák az állásukat. Alapvető folgok kapcsán akarják mindössze a szabadságukat. De az igazi szabadság, a lélek szabadsága, az a szabadság, ami túlszárnyal mindenen – életen, halálon, mindenen – na arra a legtöbb ember nem áll készen sajnálatos módon. A legtöbb ember összetűzésbe kerül majd önmagával, amikor erre rákerül a sor. És mi történik ilyenkor? Van egy természetes hajlandóság arra, hogy visszafelé meghátráljon, vagy megpróbáljon meghátrálni, ahogy ezt mindannyian tudjátok, hiszen mind megtapasztaltátok ezt.

És akkor megpróbálnak manipulálni egy kis szabadságot ebből, egy keveset abból, némi kontrolt bevetnek itt, egy keveset pedig ott, majd ez az egész kicsúszik a kezükből, és az egész mégiscsak visszatér a kontrollokhoz, legyen szó akár egyházi, akár kormányzati dolgokról. És erre nagyon nagy a valószínűség azokban az országokban, amik pont ezen a dilemmán mennek most keresztül. A kontrol egyik formáját felcserélik majd a kontrol egy másik formájára – ez a legvalószínűbb. És akkor odavetnek majd nekik – mi is erre a mi szavunk? Adnak nekik majd egy kis cirkuszt és kenyeret mindeközben – hogy jól érezzék magukat, adnak egy kis focit, egy kevés Schlitz sört – és azt hiszik, hogy ettől szabadok.

De valami a lelkükben ezt nem veszi be. Az emberi aspektus átmenetileg megbékél, de valami a lelkükben ezt nem veszi be. És ettől még frusztráltabbak lesznek, még mélyebb depresszióba zuhannak, és egyre jobban elvesznek a „szabadság” értelméhez képest. És akkor mit tesznek? Egyszerűen csak körülveszik magukat mindenféle hipnózis takarókkal. Becsapják magukat és ilyeneket mondanak: -„Talán holnap majd jobb lesz.” Vagy, hogy „Talán majd a gyerekeimnek jobb lesz.” – Ez makyo. Ez makyo.



Új Potenciálok a Szabadságra

Tehát drága barátaim, azért hozom ezt most fel, mert ezzel mindannyian találkoztatok, és máris mutatok nektek valamit. Hatalmas befolyás megteremtésének a potenciáljával rendelkeztek, más potenciálok értelmében, amiket jelenleg képtelen meglátni az a sok ember a világban a szabadságról. Ti vagytok azok, akik ezt előástátok magatokból. Ti vagytok azok, akik most tanuljátok, hogyan legyetek igazán szabadok, és a ti tudatosságotok által kihelyezhetitek azt ezekbe az országokba, ezekhez az emberekhez. Segíthettek nekik, hogy nagyobb megértésre tegyenek szert a szabadság igaz megértése kapcsán, hogy az energiáknak ne kelljen oda-vissza körözniük. Nem kell összeütközniük. Nem kell hirtelen lefojtaniuk az igazi szabadságot.

Ez nem egy vallásos dolog. Még csak nem is spirituális. De mi a lélek valódi szabadsága? És ahogy ezen elmélkedni kezdesz, ahogy itt csoportként elmélkedünk, ezzel kihelyezünk egy új potenciált. Nem próbálunk egyetlen egy embert vagy országot sem ráerőltetni arra, hogy egy dologban vagy egy másikban higgyen. De most megragadhatjuk a pillanatot és a szó szoros értelmében kiterjeszthetjük az igazi szabadság potenciálját azokhoz, akik ezt választják, azokhoz, akik hajlandóak erre, és a valóságuká válhat.

Szeretném, ha beleéreznétek a saját szabadságotokba, amit megtanultatok, megtapasztaltatok a saját elengedés ösvényeteken. És egyfolytában csak elengedtetek, elengedtetek és elengedtétek az összes réteget, ami segít benneteket, hogy eljussatok a szabadságotokhoz.

Most térjünk vissza megint a tömegtudathoz!

(szünet)

Lélegezd be a szabadságról alkotott bölcsességedet!

(hosszú szünet)

Engedd meg magadnak, hogy a szívedből kerüljön megosztásra mindaz, amit a szabadságról tudsz. A valódi szabadságról.

(szünet)

Szuverenitásról….

(szünet)

A kontrol nélküliségről….

Lélegezz bele!

Lélegezz bele!

(szünet)

Hallom, hogy egy páratoknak már indul is az elmés karattyolása, és azt mondjátok magatoknak: -„Nem tudok én semmit sem a szabadságról. Nézd csak meg az életemet!” – Á, dehogynem, ismered te a szabadságot. A szabadság egy nagyon mély belső helyről ered.

(szünet)

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet! Ti, drága barátaim, példa nélküli potenciálokat teremtetek most. A többi már rajtuk múlik. Most már rajtuk múlik, hogy mit választanak. Melyik irányba mennek?



A saját szabadságod

Akkor most engedjük meg, hogy az energia kiterjedjen! Hadd menjen! Nem kell azt kontrollálnod! Beszéljünk akkor most egy kicsit a ti szabadságotokról! A te szabadságodról!

Ahogy már említettem, a szabadság egy „Mindent vagy semmit” ügylet, de ti éppen most tartotok a szabadságotokba. Vegyünk akkor most szemügyre egy-két olyan dolgot az életetekben, amik talán nem annyira szabadok, vagy amik visszafognak téged a saját szabadságod elérésében. Linda, kérhetném a mikrofont?

LINDA: Örömmel.

ADAMUS: Mi az, ami gátolja a szabadságodat?

JANE: Testi problémák, egészség.

ADAMUS: Testi problémák. Igen, a test. Abszolút, és ez egy rendkívül nehéz és kihívásokkal teli dolog - vagy mégsem. Egészen addig, amíg abban hiszel, hogy a tested, az elméd és a szellemed el van különülve egymástól, addig valószínűleg lesznek testi problémáid. Te TudatTest Vagy. Integrált vagy. Én a Lelket nevezem TudatTestnek. Ez az egész te vagy. De amikor a test el van különítve, amikor a szellem és az elme el van különítve, akkor elő fognak fordulni problémák, mivel ezek a részeid szabadságot akarnak. A tested kétségbeesetten vágyik a szabadságra – nemcsak a tiéd – a test szabadságot akar. Kontroláltad, manipuláltad, nem ismerted el, sőt, nem tetszésedet fejezted ki felé, visszaéltél vele, kihasználtad és minden lehetséges módon traumatizáltad. A kifejezés szabadságára vágyik.

Meg akarja gyógyítani magát, de te nem engeded. Keresztül akar menni a DNS átépítésének folyamatán, amit mágnesesen és vegyileg hajt végre. Nem csak, hogy több DNS szál lesz ennek az eredménye, hanem az, hogy ez fogja integrálni a testet, az elmét és a szellemet a TudatTestté, ez fogja meghatározni azt, hogy hogyan kapcsolódik össze a Földdel, és még jó pár dolog tekintetében.

De ti nem engeditek, hogy a testetek azt tegye, amit tudja hogyan kell megtennie. Mindenféle étrendeket követtek – Juj! – Nem figyeltek a testetekre. A tested tényleg meg akarja gyógyítani magát. Mikor adod meg neki az ehhez szükséges szabadságot? Jó. Oké. Igen?

CHRISTY: A bizalom hiánya.

ADAMUS: A bizalom hiánya. Igen, a bizalom hiánya abszolút megfojtja a szabadságot. Abszolút. Következő.

MARTY: Kicsapongások. Azt hisszük, hogy rendelkezzünk annak szabadságával, hogy megválasszuk a miénket, és ezek egy kis szünetet engednek, de…

ADAMUS: Kicsapongások. Ez érdekes. És a kicsapongások hitetik el veled, hogy nem vagy szabad. De mik a kicsapongások? Mondj egy pár példát ezekre! Mik a te kicsapongásaid?

MARTY: Amikor azt választod, hogy egy kicsit elmenekülj a hétköznapi életedből, és ehhez drogokat használsz.

ADAMUS: Igen. Szóval a kicsapongások: -dohányzás, italozás, drogok, szex.

MARTY: Igen, ezek.

ADAMUS: Élvezetek.

MARTY: Igen, pontosan. (nevetés)

ADAMUS: Nagyon jó.

MARTY: És ez lényegében megfojtja a szabadságodat.

ADAMUS: Étel. Hosszú listát írhatnánk ezekről. Ez roppant egyszerű, és ez egy régi programozás.Beszéltünk már erről korábban is, hogy Atlantiszban került felfedezésre, hogy azzal lehet valakit rávenni arra, hogy keményen és hosszan dolgozzon, ha beprogramozod egy egy kis élvezet jutalmával. Erre van is egy energia központ, ami ide lett helyezve…(Adamus az alsó hasi részre mutat, és a hallgatóság nevet, mert feláll egy székre, hogy a közönség jobban láthassa) Pontosan erre a területre lett energetikailag, valamiképpen mentálisan és pszichésen beágyazva. És Atlantisz elitje ezt használta ki arra, hogy az embereket hosszasan és keményen dolgoztassa, mivel így a nap végén kaptak egy kevéske, aprócska kis élvezetet.

És ez az élvezeti vagy gyönyör központ még most is a helyén van egészen addig, amíg fel nem szabadítod magad tőle. És engedelmeskedni fogtok, be fogjátok tartani a szabályokat, keményen fogtok dolgozni, és minden egyebet is meg fogtok tenni azért, hogy ezért cserébe alkalomadtán egy aprócska kis élvezethez, jutalomhoz jussatok. És ez egy beteges befolyássá torzul, és akkor meg azt hiszed majd, hogy rossz ember vagy, mert vannak ilyen kicsapongásaid vagy vétkeid, hogy semmiféle erővel vagy önkontrollal nem rendelkezel magad felett. Ez az egész pontosan erre lett tervezve, hogy rossz érzéseid legyenek önmagad kapcsán, hogy ilyen kicsapongások vagy vétkek vannak az életedben.

De nincsenek vétkek vagy kicsapongások. Nem vagy te semmitől sem függő. Higgy nekem! És tudom, hogy egy páran most vitába akarnátok szállni velem, de én ebbe nem megyek bele, ti mégis azt hiszitek, hogy a dohánytól függővé tudtok válni. Nem tudtok. Nem tudtok.

LINDA: Ha! (nevetés)

ADAMUS: Abszolút nem! Alkohol, szex – ezek az aktiválók pontosan itt lent, majd ez visszafut az agyba, te pedig azt mondod: - „Függő vagyok, ezért hibás vagyok, és most már folyamatosan szenvednem kell emiatt, egészed addig, amíg nem leszek erősebb vagy jobb. Találnom kell egy megmentőt vagy egy messiást. Hogyan is lehetnék én Isten, miközben cigizek?!

Lépj túl ezen! Lépj túl ezen! Ismerek egy pár igen csak részeges Felemelkedett Mestert! (nevetés) De ti megbélyegzitek magatokat ezzel a bűntudattal, hogy: -„Valami baj van. Perverz vagyok” – na nem én, hanem ti. –„Perverz vagyok. Túl sokat eszem. Túl keveset eszem.” – Ez mind a programozás részét képezi, és ezért nem vagytok szabadok, ezért bedőltök ennek. Bedőltök ennek az egész szemétnek, és ezt nagyon egyszerű elengedni.

De a kérdés az: készen állsz? Készen állsz a saját szabadságodra? Az előbb a Föld kapcsán kérdeztelek titeket, de talán igazából csak téged kérdeztelek. Készen állsz?

Mi nem engedi meg neked, hogy szabad légy? Megmondon én nektek: az aspektusaitok. Ó, azok a kis - most azokról beszélek, akiket szürke vagy sötét aspektusnak nevezünk, akik lehasadtak rólad – azokról a kis pondrókról! Olyanok, mint a csótányok. Mint a gazemberek, és bizony rettentő könnyen képesek elrejtőzni. Túlélhetik a halálodat, majd visszatérnek. Olyanok, mint a csótányok, akik képesek túlélni egy nukleáris holokausztot. Még mindig itt vannak. Amikor a világvége bekövetkezik, a csótányok veszik át a hatalmat. Az aspektusaitok nagyon sok értelemben a ti csótányaitok. (nevetés) A lehasadtak. Ők azok, akik nem engedik meg neked, hogy szabad légy. Manipulálnak téged. Belesuttogják azokat a kis szavakat a fejedbe. Azt mondják neked, hogy nem érdemled meg.

És mindezt ti megengeditek nekik. Megengeditek nekik, hogy megússzák a gyilkosságukat, a szó szoros értelmében, mert miattuk feladod a szabadságodat és a szabad akaratodat. Tudatosan, nem tudatosan – átadtad nekik a szabad akaratodat, a szabadságodat. És ha nem egy egyháznak vagy a kormánynak adtad oda, hát akkor az aspektudaidnak adod oda. Átadod magad nekik.

Tehát a kérdés az: Készen állsz arra, hogy szabad légy? (a közönség kiált: „Igen”)

SART: Hazudnak neked! (Adamus és a közönség hangosan nevet)

ADAMUS: Ne csatornázd a csatornázót! Ez nagyon zavaró! (nevetés) Ki mondja előbb?!

Igen, most ezt mondjátok. Ezt mondjátok, de amikor arra kértelek titeket, hogy nézzetek bele a tömegtudatba, akkor egy bizonyos értelemben saját magatokba néztetek bele. És ma remélem megnyomkodlak titeket.Remélem kellemetlenül érzitek magatokat. Remélem az óráitokat bámuljátok, vagy úgy tesztek, mintha elaludtatok volna, mert ez fontos – neked és a világnak is. Lehet, hogy a világ tesz erre az egészre, de mi azért beszélünk most erről – mert ezt kértétek. Ti kértétek. Tudni akartatok a szabadságotokról és arról, hogy mi tart ettől vissza benneteket, mi áll ennek az útjában.

A szabadságodat gátolja néhány réges-régi hiedelem, bár azok nagy része már feloldódott vagy le lett rólad tépve, rántva. A szabadságod hiányának nagy részét még mindig az önmagadba vetett bizalmad hiánya okozza. Beszélünk az ahmyo-ról, de vajon igazán értitek mi is az? Talán itt fent a fejetekben, de itt, a szívetekben készen álltok az ahmyo-ra? Nem. Nem. Közeledtek felé, de amikor az ahmyo-ról beszélek, azalatt a teljes önmagadba vetett bizalmat értem, amikor is nem aggódsz többet a tested miatt. Amikor megengeded, hogy a tested meggyógyítsa önmagát. Amikor nem aggódsz többet amiatt, hogy mindent át akarj gondolni.

Veletek fogok ünnepelni, veletek fogok táncolni és inni egészen a korai hajnali órákig, ha végre abbahagyjátok már a gondolkodást. És ez szentségtörésnek hangzik, amikor azt mondom: -„Hagyd abba a gondolkodást!” – mert ti meg erre azzal jöttök: -„De ez mindenem, amim van. Ha abbahagyom a gondolkodást, akkor mi fog történni? A gonosz átveszi felettem a hatalmat!” – Ó, ezt imádom – „a gonosz”. Nektek szemfüleseknek, őrködőnek kell maradnotok. Folyton gondolkoznotok kell. Ez nem a szíved. Ez egy régi agy. Az aspketusok teljesen áthatják az agyadat. Az agyadat használják, ahogy a tömegtudat is, és ahogy az összes többi hipnotikus makyo is, ami odakint található – ez mind az agyadat használja.

Amikor tényleg abbahagyod a gondolkodást, akkor szabad leszel.

És tudom én, hogy ez egy kicsit kemény, mivel erre az elméd azt próbálja mondani: -„De hogyan tudnám abbahagyni a gondolkodást?” – Nos, ezt nyilvánvalóan az elméd kérdezi. (nevetés) Ő azt akarja, hogy te továbbra is gondolkozz. Arra kényszerít, hogy gondolkozz. Bármit megtesz, csak hogy gondolkozásra kényszerítsen téged. De amikor abbahagyod a gondolkodást, akkor visszatérsz a TudatTestedbe, a Lelkedbe, és ez akkor következik be, amikor képes vagy ilyen nagyon megbízni magadban. És még nem vagy erre képes, ezért nem vagy szabad. Bár közeledsz ehhez. És ha van valami, amit a veletek töltött időm alatt megtehetek, akkor az az, hogy bosszantalak és bátorítalak titeket, és viccelődök veletek, és bármit megteszek, amit csak kell, hogy rávegyelek benneteket arra, hogy bízzatok meg magatokban és, hogy legyetek szabadok.

Miért? Mert ezt kértétek. Máskülönben nem törődnék ezzel. Megőrültök érte, nagyon akarjátok, de amikor elmondom nektek, hogy mi is a szabadság, és hogy mi az, ami visszafog benneteket tőle, na akkor egy néhányan felizgatjátok magatokat, és szerencsétlen Cauldre meg Linda meg csak kapja tőletek ezt a sok emailt.



Te kontra a Te Lelked

Tehát, drága Shaumbra, volna itt még egy másik szituáció a lelketekkel kapcsolatosan. Nem vagytok jóban a Lelketekkel. Hadilábon álltok a Lelketekkel. A Lelked szabadságot akar, de te nem. Ez a te saját személyes szabadságodra vonatkozó vágyad a Lelkedből ered. Nem tőled – nem az agyadtól. Az emberi aspektus annyira be lett programozva a szabadság hiányára, hogy lényegében el is fogadta azt, de most a Lelked szólít téged. A te összességed – a TudatTested, a szíved, vagy hívd ezt úgy, ahogy akarod – de a szabadságát akarja.

És te ezt nem engeded, visszafogod, és ez bosszantja őt. Visszafogod a saját lelked a szabadságtól, mivel te a lelked része vagy, és te vagy az, aki nem engeded meg, hogy a lelked szabad legyen. El tudod képzelni, hogy ez mennyire dühíti a lelkedet? Visszafogod a saját lelkedet, mert itt vagy ebben az emberi állapotban, a szabadság hiányában, és tulajdonképpen elfogadod a szabadság hiányát.

Másrészről pedig, a saját lelkedet vádolod – közvetetten - a szabadságod hiányáért. A saját Lelkedet vádolod. Én ezzel tisztában vagyok, mert hallom, amikor azt mondod: -„Biztosan léteznie kell egy isteni tervnek. Kell, hogy legyen az emberi énem felett egy Feljebbvaló, ami a Lelkem, és ő manipulálja és irányítja úgy a dolgokat, amik felett nincs hatalmam, befolyásom. Ezért a Lélek mégiscsak egy kontrollal bíró, uralkodó létező, és egy nap talán találkozunk, és talán összekapcsolódunk, de mégis milyen gazember ez a Lélek, hogy ezt teszi velem! A Lélek biztosan előírta, hogy mi fog velem történni ebben az életemben. A Léleknek nem lett volna szabad megengednie, hogy mindezek a rossz dolgok megtörténjenek velem. Ó az én nyomorult lelkem!” – És mindez csak egy újabb kifogássá és ürüggyé válik arra, hogy ne légy szabad. A Lelkedre kened, őt vádolod ezzel, és a Lelked dühös rád. Ez nem egy jó helyzet. (nevetés)

Ez egy konfliktus drága barátaim, és örülök, hogy tudtok ezen nevetni. Ezen képesnek kell lennetek nevetni. De ez attól még nagyon is igaz. Nagyon, de nagyon igaz. Egy állandó csatát vívtok a lelketekkel. Vádoljátok. Ő titeket vádol. Akkor most mégis, mihez kezdünk? Mi a válasz?

Elárulom nektek, hogy egészed eddig mi volt a válasz, és ezt fogom erőltetni. Arra foglak rávenni benneteket, hogy lépjetek túl, ezen az „eddig volt” válaszon. A válasz eddig a következő volt: -„Hát akkor fogom magam, és visszatérek az eddigi emberi útjaimhoz, dolgaimhoz, és majd meglátom, hogy mi fog történni. Majd meglátom mi lesz holnap. Lehetséges, hogy felébredek, és a Lelkemmel újra barátok leszünk…” – Nos, ezzel már nagyon, de nagyon sok életen keresztül próbálkoztatok. Nem túlságosan jól működik.



Akkor mi fog történni? Igen.

PATRICIA: Átadjuk a Léleknek a felelősséget.

ADAMUS: A Léleknek átadni a felelősséget.

LINDA: Erről van szó?! (nevetés, valaki beszól: -Nekem bejön)

ADAMUS: Persze, miért nem mindjárt Jézusnak adjuk át a felelősséget? (a közönség sóhajtozik) Miért is ne….majd megmondom én nektek. Tagadjuk meg…

PATRICIA: Mi magunk vállaljuk a felelősséget.

ADAMUS: Á! Magunk vállaljunk felelősséget. Hiszen a Lelked az te vagy, és egy leegyszerűsített formában – ez a válasz. Te Vagy a Lelked, csak nem hiszed ezt el. Ezt is különválasztottad, pont úgy, ahogy a testedet, az elmédet és a szellemedet. Fogtad a szellemedet, a lelkedet, és valahová jó messzire eltávolítottad egy másik helyre, és közben pedig bedőltél ezeknek az örökkévalóságról és mennyekről szóló meséknek. És annak ellenére, hogy elég bölcs vagy, még mindig visszatérsz azokhoz a mesékhez, hiedelmekhez. Még mindig jelen van az a kis zsémbes, vallásos aspektusod, aki az örökkévalóságról papol neked. Megpróbálsz jó szobát foglalni magadnak a mennyekben- alkalomadtán. (nevetés) Tehát egészen addig, amíg hasadás áll fenn a test/elme/gnoszt/és minden más között, egészen addig, amíg hasadás/hasadék áll fenn az emberi éned és az aspektusaid között, addig ezek a részek ebben a konfliktusban lesznek továbbra is, sőt esetenként még háborúzni is fognak egymással.

De abban a pillanatban, amikor felismered, hogy ez te vagy – te vagy a saját lelked – az elég rémisztő, nem igaz? Te azt szeretnéd, hogy az valami nagyszerűbb legyen.Azt szeretnéd, ha az valami hatalmas és varázslatos legyen. Lényegében azt akarod, hogy az a te feljebbvalód legyen. Azt akarod, hogy a lelked a lehető leghatalmasabb létezők leghatalmasabbja legyen, óriási szárnyakkal, aki képes keresztül látni a falon, képes kiolvasni mások gondolatát, képes előre megjósolni a jövőt, meg képes minden ehhez hasonló dologra. De a Lelked nem ilyen! Hát igen, ez nem túl jó. (nevetés) És te erre azt mondod: -„De hát akkor meg mi a francért csináljuk ezt az egészet?” – Ezt azért mondod, mert az elméd alaposan meg lett manipulálva, hogy elhidd, hogy a lélek valami hatalmas, óriási és bonyolult dolog, mivel tudod, az elme az, akit ezt imádja. Az elme szereti azt, ami nagy, hatalmas. Szereti a bonyolultságot. Ettől fontosnak érzi magát. De az egész mögött az elméd is üvölt már a szabadság után. Képtelen már ezt kezelni. És ez egy jó dolog.

Rengeteg energia van most a Földön, temérdek dolog zajlik, amitől az elme túlterhelődik, és üvölt a maga módján. Harcol veled ennek kapcsán, de igazából csak üvölt, kiabál. Szabadságot akar. De az elme a szabadságot a halállal azonosítja, pedig ez nem teljesen így van. Az elme integrálódik. Összeolvad, beleolvad a testbe, a lélekbe, a szellembe, és akkor a saját Egyeddé válsz. Szuverénné válsz. Önmagad leszel.

Szóval kedves barátaim, ideje, hogy elbeszélgessetek magatokkal! Beszélgessetek el magatokkal, mint testtel/elmével/szellemmel. Minden egyes részed a szabadságát akarja. Minden egyes részed azt akarja, hogy ez az integráció bekövetkezzen. Többé már egyik részed sem akarja kontrolálni, irányítani, uralni a másikat. Igazából már egyik rész sem akarja ezt az elkülönültséget többé, és ez nyilvánvalóan pontosan itt kezdődik. Nem a feljebbvaló lélekkel veszi kezdetét, hiszen az te vagy itt és most. Ez abban a pillanatban veszi kezdetét, amikor megengeded magadnak, hogy ez az integráció, ez a szuverenitás bekövetkezzen, amikor is a saját Egyeddé válsz.

Arra kérnélek most benneteket, hogy egy pillanat erejéig érezzetek bele a saját szabadságotokba….

(szünet)

Hogyan léptek túl a test, az elme, a szellem, a gnoszt régi elképzelésein….

(szünet)

A szabadság a te születési jogod, a te lélek jogod és a te emberi jogod, és miközben ez a felemelkedő szabadság zajlik most szerte az egész világon, és Gaia-val is, azt kérdezem tőletek: -Készen álltok? A változatosság kedvéért most ezen ne kezdjetek el gondolkozni! Ne gondolkozz erről! Csak érezz ebbe bele!

(szünet)

A makyon túl.

(szünet)

Ez az Én Vagyok. Ez az Én Vagyok.

(szünet)

Vegyünk most egy mély lélegzetet….



A valódi szabadság

A saját lényed természete által szabad vagy. Csak ez az egész menet közben kissé eltorzult és csapdába ejtett. A legnagyobb örömöm abban áll, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akik megpróbálják felszabadítani magukat, mivel, ahogy már ismeritek a történetemet, én magam 100.000 évre ragadtam bele a saját kristály börtönömbe. Tényleg. És ha még nem hallottátok volna a történetemet, szívesen elmesélem újra. (nevetés)

De drága barátaim, ez az én örömöm, és én képes vagyok megérezni azt, amikor az emberek, az egyének szabadok akarnak lenni. Képes vagyok érzékelni azt, amikor elegük lesz a régi utakból, dolgokból, ugyanakkor pedig mégis kétségbe vonják és félnek az igaz szabadságtól. És ilyenkor általában az szokott történni, hogy megelégednek egy középszerű vagy semleges hozzáállással, helyzettel. Megengedik maguknak, hogy továbbra is érezzék a szabadság iránti vágyukat, de azt már nem engedik meg, hogy az be is következzen. Lényegében minden egyes nap azzal ébrednek fel, hogy azon gondolkoznak, hogy talán aznap felfedezik életükben a szabadságot, de egy olyan ösvényt követnek, ami mellékes, jelentéktelen, vagy igazából lényegtelen szabadságokat enged nekik.

Amiről mi most itt beszélünk, az a valódi szabadság, az igazi szuverenitás. Ami azt jelenti, hogy fel fogsz adni dolgokat. Ez azt jelenti, hogy a dolgok meg fognak változni – ez egyértelmű. Ez azt jelenti, hogy az emberi részed bármennyire is akarja a szabadságát, mégis üvölteni, kiabálni fog és tudni akarja, hogy bizonyos dolgok miért történnek meg vele. De amikor ezt belélegzed, akkor felismered, hogy ezt az egészet te teremtetted. Ez mind a részét képezi annak, hogy valóban szabad legyél – amennyiben szabadságot akarsz. Ha tényleg szabadságot akarsz.

Még mindig meg kell kérdőjelezzem, hogy vajon a Föld, vajon általában véve az emberek, a többségük akarja-e a szabadságot. Nem tudom. Szerintem csak több élvezetet akarnak. Egy kicsivel nagyobb komfortot akarnak, és szerintem egy kicsivel több elfogadást akarnak. De szabadságot? Nem tudom.

Ti, drága Shaumbra, kétségbeesetten vágytok a szabadságra – kétségbeesetten. Már létidők óta keresitek a szabadságot, de mindig ugyanazokba a régi kövekbe buktok bele – aspektusokba, azon tűnődtök, hogy vajon tényleg készen álltok-e a felelősségre, és azon tűnődtök, hogy vajon tényleg megbízhattok-e magatokban. Hiszen az összes történelmi és múltbeli bizonyíték azt a tényt mutatja nektek, hogy nem bízhattok meg magatokban. Az összes régi programozottságotok, a régi hátteretek és a tapasztalásaitok azt mondják nektek: -„Minden alkalommal, amikor megteszem, elcseszem, rácseszek.”

És ilyenkor mi történik? Nekiálltok, és megpróbálkoztok megint valamivel, ami szerintetek új vagy más, és ezzel máris vissza is estetek ugyanazokba a régi mintákba. Majd a részeid azt mondják neked: - „Látod, én megmondtam, hogy így lesz.” – Ó, az aspektusaitok nagyon jól ismerik ezeket a szavakat: -„Látod, én előre megmondtam. Megint csak jól össszezavartál mindent.”

De drága Shaumbra, itt ülve most egy egész lényként, egy lélek létezőként, Istenként, meghozhatod a szabadságra vonatkozó választásodat, ha akarod. Vagy várhatsz is vele. Beszélhetünk erről újra majd egy következő életedben.



Hol is kezdd el

Ha el akarsz kezdeni némi szabadságot megtapasztalni, vannak gyakorlatias dolgok, amiket megtehetsz a mostani és a következő összejövetelünk között. Dolgozzatok az egyik legkönnyebbel, ami alól felszabadíthatjátok magatokat – ez annyira könnyű, hogy gyerekjáték – az idővel. Az idővel. Bele vagytok zárva az időbe, időt használtok a Földön, de mégis elhiszitek, hogy egy perc az egy perc. Azt hiszitek, hogy az egy meghatározott energia hullám által bontakozik ki, tárul fel. Ez nem így van.

Az idő egy illúzió, de egy nagyszerű eszköz. Az idő egy csodálatos dolog, amennyiben itt vagy a Földön. Az idő egy nagyszerű dolog a koordinálásra akkor, amikor más emberekkel próbálsz együttműködni. Az idő még a biológiád számára is egy remek dolog, egészen egy határig. Mert ez egyben egy börtön is. Ez is megakadályozza a szabadságodat. Időcentrikussá váltatok. Mindent az idő vezérel. Az elme imádja az időt, mert az szervezett. Nagyon szisztematikus. És mintákba rendeződik, mintázott.

A valódi szabadságodat elkezdheted azzal, hogy túllépsz az időn. És jut eszembe – ez az az eset, amikor ott van neked az idő, mint eszköz, de mégis túllépheted azt. Még sok időnek kell eltelnie ahhoz, (nevetés) hogy ezt az emberek elkezdjék használatba venni. De tegyük fel, hogy van egy nagy projekted, egy nagy feladatod, és megnézed az időt és azt mondod: -„Lehetetlen ennyi idő alatt megcsinálnom.” – De igen, megcsinálhatod. Túllépsz az időn. Elfeledkezel az időről. Elfeledkezel erről a szisztematikusan kibontódó vagy kibomló energiáról. Leszállsz arról az óráról, ami az időt mutatja, és átlépsz nos, nem az időbe, hanem egy végelen állapotba, egy nyitott állapotba, és el leszel képedve azon, amit elkezdhetsz megteremteni.

Ha késésben vagy egy találkozóról, lépj túl az időn! Kérlek ne értsd ezt félre! Nem manipulálod az időt. Nem szűkíted vagy tágítod az időt, mert az manipuláció. Hanem túllépsz azidőn, kilépsz belőle. Megszabadítod magad az időtől. Ó, és ennek hatalmas hatása lesz a testedre, az elmédre, a szellemedre, a TudatTestedre, hogy egyszeriben felismerd, hogy szabad vagy. Ez egy új mintát fog beállítani, vagy egy új….nem mintát Cauldre, hanem egy új energetikai dinamikát a bensődben, ami azt mondja: -„Szabad lehetek” – Az idő lényegében az egyik legkönnyebb dolog, amit megtehetsz a saját szabadságod visszaszerzése érdekében.

Tehát, mit is tegyél? Ha egy időt érintő eseményben vagy, veszel egy mély lélegzetet, és meghozod a választásodat a szívedből, hogy időtlenné válj, és után nem nézel az órára. Nem próbálod az időt kiterjeszteni vagy beszűkíteni. Az manipuláció. Kilépsz az időből.

Azt javaslom dolgozzatok ezzel, játsszatok vele, kísérletezzetek vele ebben a hónapban. Ez majd megízlelteti veletek a szabadság ízét.

Akkor most drága Shaumbra, vegyünk egy mély lélegzetet!

Ma sok munkát végeztünk el. A TudatTested érezni fogja ennek hatásait ma éjjel és holnap is. Sokat dolgoztunk. Többször körbejártuk a világot. Megnyitottunk potenciálokat. Beszéltünk a szabadságról, és ezt hazahoztuk hozzátok – a te szabadságodhoz, a saját énedhez.

Tehát drága Shaumbra, ez egy újabb fontos megbeszélés volt, egy újabb aktív hónap, amit még sok másik fog követni. És miközben mindezek a dolgok zajlanak az egész világon, akár Egyiptomban, akár a saját szívetekben, csak vegyetek egy mély lélegzetet. Ne aggódjatok emiatt!

Ahogy ezt valaki mondta: -„Lazulj bele a felemelkedésedbe!” – Élvezd az életet! Ez a legnagyobb ajándékod, amit bárki másnak adhatsz: hogy élvezed a saját életedet!

Vegyünk egy mély lélegzetet és emlékezz, hogy minden jól van a teremtés egészében.

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus – a ti örömteli szolgálatotokra.

És ez így van.

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)



________________________________________

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó