A (KÖVETKEZŐ) SOROZAT:

9. SHOUD: „Ki-Hak-II.” – Adamus közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben,

2011. április 2-án

www.crimsoncircle.com

Vagyok, Aki Vagyok – a Szuverén Birodalom Adamusa.

Ebben a tökéletes világban és ebben a tökéletes univerzumban örömömre szolgál ma itt lenni az összes spirituális kalózzal. –Arrh!Arrh! (a közönség visszaválaszol: - Arrh!Arrh!) Akkor most szellentetek vagy kommentáljátok?! (nevetés)

Vegyetek egy mély lélegzetet, de ha éppen a gázokat engeditek ki, akkor inkább ne! Vegyetek egy mély lélegzetet drága Shaumbra! Öröm itt lenni veletek, és örülök, hogy végre képesek vagytok ezen az egészen nevetni. Szegény Tóbiásnak sok éven át úgy kellett veletek lennie, hogy alig-alig bírtatok nagy ritkán egy-egy mosolyt erőltetni az arcotokra.(nevetés) De végre már képesek vagyunk nevetni ezen!

Igen, tényleg vannak kemény napok, de ezeknek nem kell rossznak lenniük. Szeretitek a jó kis kihívásokat, nem igaz?

EDITH: Abszolút.

ADAMUS: Abszolút, és ezért is vagytok itt. Még több kihívást akartok?

EDITH: Persze, miért is ne.

ADAMUS: Miért is ne? Jaj, ne mondj ilyet! (Adamus nevet) Vagy ha mégis, akkor csak a magad nevében beszélj!

Ahogy ezt korábban megbeszéltétek, pontosan tudjátok miféle időkben éltek. Efelől szemernyi kétségeteknek sem kellene lennetek. És ennek egy szikrányi félelemmel sem kellene eltöltenie benneteket! Ez a mosoly ideje, élvezzétek! Itt az ideje, hogy belemenjetek abba a kihívásba! Itt az ideje, hogy a belsejében éljetek! Ez nem azért van ott, hogy maga alá temessen benneteket. Hanem azért, hogy belülre vigyen titeket!

Sem a világban történő események, sem pedig a saját életedben bekövetkező események sem azért vannak, hogy elpusztítsanak vagy összezúzzanak. Hanem azért, hogy téged szolgáljanak. Az energia a Mestert szolgálja. Elhiszed ezt? (egy páran „igen”-nel felelnek) Tényleg? Jó. Az energia a Mestert szolgálja. És ti éppenséggel magas energia időszakban éltek. Bámulatos idők ezek! Olyan szomorú lenne, ha kiblokkolnátok magatokat ebből az időszakból, ha úgy tennétek, mintha mindezek a dolgok meg sem történnének, ha a föld alá bújnátok, amit valamikor régen Atlantisz korszakában megtettetek – és nem ízlelgetnétek ezeket az időket.

Érzékinek lenni

Tudjátok az emberek, az angyalok – és kifejezetten az ember angyalok nagyon is érzéki lények. Tudtad ezt az angyalokról? Nagyon is érzékiek. Talán nem gondolnátok, hogy az angyalok érzékikek, pedig nagyon is azok.

Namost, azért, mert az „érzéki” szót használom, az nem feltétlenül jelent egyet a szexivel, bár néhányan, akik pink kalapot viselnek, igen is szexisek.(nevetés) De nem, az érzéki azt jelenti, hogy az angyalok szeretnek érezni, tapasztalni, és részt venni az életben. Szeretnek teremteni, alkotni, majd pedig gyönyörködni, élvezkedni a teremtéseikben, és olykor pedig harcolnak a teremtéseikbe való ki és bejutásért. De mindez érzéki. Az angyalok imádják a színeket, a hangot és az érzést. Az angyalok imádják a zenét, kifejezetten az emberi zenét, mert az nagyon is érzéki. Semmi baj sincs azzal, hogy valaki érzéki. Ne keverjétek ezt össze azzal, ha valaki csak szexuális, bár egy páran már azt is elfelejtettétek, hogy az milyen – sajnálom, de ezt kell, hogy mondjam. Nem – az érzékiség magának az Életnek a megtestesítése és a megtapasztalása. (valakit hátba vereget) Na, ez aztán érzéki volt, nem igaz? Ez egy érzés. Mit tettél a lábaddal? (valakinek a sérült térdére utal ezzel), na egyféleképpen ez is érzéki, bár elég őrült módon…(nevetés)

Tudjátok az angyalokban él egy mély vágy, hogy érzékiek legyenek, hogy magukon belül legyenek, és átérezzék a tapasztalást. Az emberek pedig ezt megpróbálták elvágni, eltüntetni. Az ember angyalok megpróbálták ezt eltüntetni. Hogy miért? Nos, talán azért, mert függővé váltak tőle, vagy pedig túlságosan magukkal ragadták őket. De amikor eljutsz erre a pontra az utazásod során, akkor vehetsz egy mély lélegzetet! Az ahmyo, a kegyelem állapotában soha többé nem kell amiatt aggódnod, hogy a tapasztalások és az érzések, a napi tevékenységek, az étkezés, a tánc, a szex vagy a szenvedély majd lesújt vagy magával ragad téged.

Tudjátok az emberek valahogy….elvágták vagy lekorlátozták az áramlást, mert azt hitték, hogy az rossz, helytelen. Azt mondták nekik, hogy az rossz. Belementek az agyukba, és azt mondták: -„Többé nem ehetek ételt, csakis azokat, amiket ki nem állhatok. Nem élvezhetek egy pohár bort, mert valamikor a múltban piáltam.” –De most már nem leszel piás. – „Tényleg nem élvezhetem szexuális részemet, mert az apácák arra tanítottak, hogy az tisztátalan és rossz dolog, és ha megteszem, akkor a kezemen ki fog nőni a szőr.” –Ez vicces volt. (nevetés) Tényleg vicces. Ezért aztán az emberek elvágták ezeket a részeiket. De ahogy most újrakapcsolódsz magadhoz és visszatérsz Lényed gyökereihez, akkor újra megengeded magadnak, hogy angyal legyél, hogy érzéki legyél. Ez rendjén való. Megteheted. Ami azt jelenti, hogy élvezed, ízlelgeted az életet. Igen.

Akkor erre most vegyetek egy mély lélegzetet ti érzéki kalózok! (a közönség válasza: Arrh!-Arrh!) Arrh! Lényegében ez sokkal inkább úgy hangzik, hogy a-a-a-rh (szexi hangon mondja, a közönség pedig nevet) Ilyen egy érzéki kalóz. A-a-a-rh. Tudjátok így mondani? (a közönség válasza: „A-a-a-rh!) Ó, nem. Legyen szexi! Ma szexit akarok! (a közönség megismétli) Pont úgy hangzik, mint egy viharvert autó lapos kereke. (nevetés) Próbáljuk együtt!Mutatok egy példát. Linda megtennéd, hogy megmutatod, hogy kell ezt mondani?

LINDA: A-a-a-rh. (szinte dorombolva ejti ki)

ADAMUS: Á!Á! (a közönség egyetértően tapsol) Oké, ti is ki tudjátok így mondani? (A közönség megismétli: Á-á-á-rh) Még mindig visszafogjátok magatokat. Olyanok vagytok, mint akik azt mondják: - Nem lehetek túl érzéki, mert akkor túlságosan szexuális vagy túlságosan emberi leszek.” – Természetesen a legtöbben megpróbáltok lelépni erről az átkozott bolygóról, és azt hiszitek, ha túl érzékiek vagytok, akkor újra be fogtok ide ragadni. Akkor függővé váltok majd tőle. Ezért aztán az érzékiségeteket az abszolút minimumon tartjátok. És ez bizony nem tesz jót nektek. Egyáltalán nem. Nem, és ez igazából csak összeszűkíti, megfeszíti az energiátokat. A záróizmaitokat. (nevetés) És akkor ez egyszerűen már nem jó érzés…

Remélem egyikőtök meg fogja írni az a könyvet, útmutatót, aminek az lesz a címe, hogy: - „A bolygó elhagyásának a módja azok számára, akik tényleg ki akarnak lépni innen.” Ez meglehetősen rövid útmutató lesz. Annyira rövid, hogy mindössze egy fejezetből fog állni, és abban sem lesz túl sok szó, csak annyi - merülj bele! Abszolút merítkezz meg benne!

Nem egy hegytetőn ücsörögve meditálva lehet ezt megtenni. Ezt már megtettétek – és látjátok, még mindig itt vagytok. (nevetés) Nem vetitek bele magatokat az újabbnál újabb gyakorlatokba, praktikákba, nem imádkoztok, nem hódoltok a kristályok előtt, és semmi ilyesmit sem tesztek. Ezt már mind megtettétek. Nem zárjátok el magatokat egy kolostorban. Már azt is megtettétek. Nem üldögéltek egy szigeten egyedül 62 éven keresztül azt gondolva, hogy így fogjátok megtalálni Istent. Nem, nem ezt teszitek. Nem ezt. Hanem belevetitek magatokat az Életbe.

A múltban már mindezeket a dolgokat megtettétek. Kivétel nélkül mindannyian éltetek már kolostorokban. Zárdákban. Egyedül jártátok a spirituális zarándok utatokat, és szenvedésre és fegyelemre ítéltétek magatokat. Tudjátok mi a fegyelem? (valaki beszól: Makyo) Makyo – köszönöm. Elme makyo. Elme makyo. A fegyelem leszorítja az energiákat. Ezt mókás megtanulni, de ha egyszer megtanultad, engedd is el! A fegyelem annak a módja, hogy keresztre feszítsd magad egy kis szenvedéssel. Már mindezt megtettétek. Vannak mások, akik éppen most teszik ezt meg.

Voltatok már energia őrzők a múlt folyamán. Valaha nagy büszkeséggel töltött ez el benneteket, egészen addig, amíg Tóbiás azt nem mondta, hogy: „Engedd ezt el!” Mindenféle dolgoknak voltatok az energia őrzői. És tudjátok az energia őrzők egy célt szolgáltak. Ők őrizték a mag energiákat Lemúriából, Atlantiszból és a Csillag családokból. Mindezt érintetlenül megőrizték annak érdekében, hogy ne vesszen ki az emberi tudatból. De ez rengeteg sok munkával járt. És ti már hosszú-hosszú ideje őriztétek azokat az energiákat. Még ma is képesek vagytok beleragadni az energia őrzés megszokásának az energiájába. De erre már semmi szükségetek.

És azt mondjátok nekem: -Nos, ha nem őrzőm tovább az energiát a delfinek és bálnák számára, akkor ki fogja ezt megtenni?” – Nos, sokan mások. Ha nem vettétek volna észre, sok újonnan érkező van itt. Egy darabig ők is energia őrzők lesznek, de nem olyan sokáig, mint ahogy ti tettétek. (szünet, amíg megcseréli az innivalóját) Meg fogják tanulni, hogyan kell ezt tényleg fenntartani és kezelni, ugyanakkor pedig képesek lesznek közben energiát mozgatni is.

LINDA: Cauldre-val dűlőre kellene jutnotok az innivalóitok tekintetében!

ADAMUS: Ó igen. Én sokkal jobban szeretnék kávét inni tejszínnel, cukor nélkül.

LINDA: Máris hozom.

ADAMUS: Igen, köszönöm. (nevetés)

LINDA: Hadd szolgáljalak! (elmegy kávéért)

ADAMUS: ÉN AZT PARANCSOLOM, HOGY SZOLGÁLJ ENGEM! (a közönség egyetértése jeléül tapsol) Linda annyira édes. Olyan édes. Nem érdekel mint mond róla Cauldre, de ő is édesnek tartja! (nevetés) Nagyon, nagyon édes.

Tehát drága Shaumbra, most mozgatni kell az energiákat. Egy teljesen másik helyen vagytok. Egy teljesen más tudatosságban vagytok. Már túlléptetek a régin. Ti már érzéki kalózok vagytok. Milyen nagyszerű cím! Most már mozgatjátok az energiát.

Apropó, a mozgatás nem a nyomást és az erőltetést jelenti! A mozgatás azt jelenti, hogy meglovagolod azt a hullámot, amit lényegében te teremtettél – azt a tudat vagy változás hullámot, amit te magad teremtettél meg. Már megteremtetted. Olyan ez mint egy hatalmas hullám, te pedig éppen a tetején szörfölsz. Miért is ne, hiszen érzéki lényként érezni akarod és meg akarod tapasztalni milyen is volt a részévé válni annak, amit már megteremtettél. Ne gondolkozz ezen túl sokat, mert akkor nagyon össze fogod magad zavarni. Csak érezz ebbe bele!

Á! (megérkezett a kávéja) És sütiket is kérek. (nevetés)

LINDA: Szívesen. (elmegy sütikért)

ADAMUS: (kortyol egyet)Á! Ez érzéki! Az ételt, az italt, amit a szádba teszel – legalább élvezd! Tényleg. És ne menekülj előle! Tóbiás már beszélt nektek erről, és én ezt megismétlem, mert mi néha elámulunk azon, hogy spirituális lényekként, spirituális tanítókként még mindig elvágjátok magatokat az élettől, mert féltek tőle – „A hírekben mondták, hogy a kávé egészségtelen!” – Ugyan már! Semmi sincs, ami tényleg ártana neked. Semmi – kivéve saját magadat! (nevetés) Ez egy közhely. Látni akarom ezt egy poszteren kiírva! Hogy miért? Mert annyira elálljátok a saját utatokat, hogy aztán meg minket hívogattok a spirituális Skype-otokon, és azon siránkoztok, hogy mi folyik az életetekben. Tehát drága Shaumbra, ha már megeszed, akkor élvezd is! Ha már megteszed, akkor szeresd azt, amit megteszel! Ha továbbra is itt leszel, akkor tapasztald meg az életet! Ez a bolygóról való lelépés útja! Ez egyfajta irónia, mert abban a pillanatban, ahogy tényleg megtanulod élvezni ezt a bolygót, akkor….á, igen! (Linda hoz neki egy tál sütit) Abban a pillanatban, ahogy megtanulod igazán élvezni….mmm…mmm….mmm…mmm…mmm(nevetés, ahogy élvezi a süti evést)

Vannak olyan angyalok, akik még sohasem jártak a Földön, és akik élnek-halnak azért, hogy itt élhessenek a Földön, akik bármit megadnának ezért, még a szemfogukat is odaadnák érte…bár fogalmuk sincs róla, hogy mi is az – de a bal szárnyukat is odaadnák (nevetés) azért, hgy megtehessék azt, amit Cauldre éppen most tesz. (még egyet beleharap a sütibe) És néhányan ennek ellenálltok, harcoltok vele, ellökitek magatoktól, és mindenféle kifogásokkal álltok elő:-„Ez annyira jó, hogy nem is nekem való. Vagy ha ez ennyire jó, akkor biztosan rossz. Ha ez érzéki, akkor nekem ezt ki kell elemeznem, unalmassá kell tennem. Úgy értem csak unalmas, unalmas, unalmas.

Ha itt akartok lenni, akkor tegyétek meg! Ezért mondom azt is, hogy öltözzetek fel, érezzétek jól magatokat, játsszatok! És rá fogtok döbbenni, hogy mennyire análisan visszafogottak vagytok – ezek Cauldre szavai, nem az enyémek – vagyis hogy mennyire kényszeres kontrollálók voltatok. (felveszi valakinek a kalapját) És szórakozzatok!Viselj egy pink cowboy kalapot, miközben csatornázol. Miért is ne Cauldre? Hagyd abba a bújkálást! Gyere elő! Igen, lehet fotózni, amit majd sokan megnéznek, és azt mondják: „Ő lenne egy spirituális tanító?” –Abszolút! Igen. Bassza meg! (nagy nevetés és taps) Igen! Igen!

Tehát…(Adamus kuncog)…ez ennyire könnyű. Ennyire könnyű. Az összes tanulás, és minden más…tényleg nagyon örülök, hogy ki lett adva ez a könyv, és lesznek még ehhez hasonlók. ( „A Kib*szott Spiritualitás” c. könyvre hivatkozik, amiről a Shoud előtti Bevezető részben esett szó - http://thefuckitway.com/) „Az érzéki angyal” – micsoda nagyszerű könyv cím lehet. Igen, mmm, igen. Vagy: -„Hogyan távozz el erről a Bolygóról egyetlen nagy nevetéssel” – „Hogyan mosolyogj” – Észrevettétek már, hogy a spirituális keresők nem szoktak mosolyogni? A mosolyt rossznak tartják. Ha mosolygok, akkor még túlságosan élvezem az életet, és akkor a rossz jelet küldöm ki: -„Baromira jól érzem itt magam!” – Na így tudtok innen eltávozni.

És az irónia ebben Edit az, hogy ha egyszer ezt tényleg megteszed, és újra érzékivé válsz, akkor – és ez az irónia – akkor majd maradni akarsz. Á, á, aha. Azt mondod most: -„De nem, én el akarok innen menni, ezért ez egy rejtvénybe fog zárni.” – Nem, egyáltalán nem így van, mert van a Felemelkedett Mestereknek egy új osztálya, akik visszatérnek ide. Ezt kissé nehéz elmagyarázni, de tudjátok, felmelkednek, és nem kell ide visszatérniük, de pont ez az, ami megengedi nekik, hogy visszatérjenek, és visszatérnek, és soha többé nem fognak beragadni. Visszatérnek ide – ahogy Tóbiás is visszatért – de nem azért, mert meg kellene menteni a világot, vagy mert hatalmas bölcsességet hoz be ide – amit egyébként meg fog tenni – hanem mert annyira feszült és aggodalmaskodó volt itt sok időn át, és ezt most zsidó módon értem.(nevetés) Bizony, rengeteg sok időn át.

Életről életre mindig csak ugyanazt az egy átkozott könyvet tanulmányozta – nem a „Baszd meg!” könyvet – hanem azt a másikat – és megpróbálta betartani az ott leírt szabályokat. Tudjátok – biztos akarok benne lenni, hogy ezt most nem hallja – de még arról is meg voltak a szabályai, hogy mikor szexelhet, hogyan szexelhet, és hogy milyen mértékig élvezheti a szexet. (valaki beszól: -Nahát!) Te ne „nahát-ozz itt nekem, hiszen tőled is pont ugyanezt hallom! Olyan rengeteg szabálya volt annak kapcsán, hogy mit ehet a hét meghatározott napjain, és így tovább. Ez nem az élet élvezete. Ez nem spirituális létezés. Ez az érzékiség ellenpólusa.

Az angyalok természetükből fakadóan nagyon is érzékiek. Ezért is akarnak ide eljönni. Ezért is akarják a ti helyeteket. Ez tényleg vicces volt. Ha angyalként megpróbálsz idejutni, az rettenetesen vicces. Mert néha nem is értik, hogy miért vesztegeted, miért fecsérled el a becses, nagyrabecsült pillanataidat és a becses lélegzetedet mindezekkel a szabályokkal, szabályozásokkal és minden egyébbel. Ők csak érzékiek akarnak lenni. Tudják, hogy végeredményben senki sem ragad be igazán ide. Csak úgy érzed, mintha beragadnál. Végeredményben nem létezik halál. Csak halálnak érzed, amíg végül tényleg meghalsz, majd visszatérsz a túloldalra, és emlékszel milyen is volt érzékinek lenni, és azt kívánod, bárcsak sosem élted volna meg a halálodat itt a Földön. (valaki felnevet) Ne gondolkozzatok ezen túl sokáig!

Tehát kivétel nélkül mindannyiótokat arra bátorítalak az élő felmelkedési folyamatotok részeként, továbbá mások spirituális tanítójaként és Szabványaként – hogy éljetek érzékien. Éljetek kivételesen – ahogy ezt Aandrah mondaná. Néha beugrok a tanfolyamaitokra. Remélem nem bánjátok! (Aandrah mondja: nem fizetsz) Igen, és a legjobb napokon …nem nem fizetek. (nevetés) Igazából mégis, így vagy úgy. De a legjobb napokon Ohamah és Adamus együtt van, és remekül szórakozunk. Szóval időnként beugrok, miközben Aandrah és On – Norma és Garret – tényleg arra próbálják rávenni az embereket, hogy éljenek kivételesen! Kivételesen! Linda és Cauldre azt mondják nekem, hogy ezek az összejövetelek kezdenek kissé kivételesek lenni, nem felelnek meg a norma szerinti spirituális összejöveteleknek. Hála Istennek, bassza meg! (nevetés) Ezt mind ki lehet mondani egyetlen egy mondatban!

Akkor játssz…..akkor most érezzük jól magunkat! Azt akartam mondani, hogy játsszunk egy játékot, de a pokolba is, ez az egész egy játék, nem igaz?

A tér-idő valóságon túl

Én ide a jövőből érkezem. Nem egy lineáris jövőből, nem egy idővonalon lévő jövőből. Én már jó ideje felemelkedtem, és lényegében az történt, hogy nem tértem vissza ide emberi inkarnációra fizikai alakot öltve, nem mentem keresztül egy újjászületési folyamaton, és ezért a hajlandó és elfogadó – Cauldre most kijavít engem – szóval együtt dolgozom azokkal a létezőkkel, akik hajlandóak és elfogadóak arra, hogy visszahozzanak egy potenciált. Úgyis mondhatjuk, hogy ahogy felemelkedtem, szétszórtam mindezeket a potenciálokat odakint, amit ti a jövőtöknek neveztek. Mindenhova szétszéledtek. Rajta van a nevetek. Nem bárkinek a neve áll rajtuk – habár, mások is beletapinthatnak. Hanem a mi kapcsolatunk lett azokba beleírva.

Tehát szétszórtam ezeket odakint, és azt mondtam, hogy rajtatok múlik, hogy kiválasszátok, mely potenciálokat akarjátok magatoknak közülük, ahogy előre haladtok lineáris idővonalatokon. Mert még mindig nagyon is abban a pillanatról-pillanatra, hónapról-hónapra, évről-évre haladó időkeretben vagytok. Lassan megtanuljátok ezt elengedni, de még mindig abban az időkeretben vagytok. Ezért most találkoztok azokkal a szétszórt potenciálokkal, amiket otthagytam.

Nos, ezek nagyon is valósak. A potenciálok nem energiák. A potenciálok apró kis tudat pöttyök. Apró kis tudat gyöngyök, amik mind odakint úszkálnak. Amikor az emberek által, általatok aktiválásra kerülnek, a tiszta és tudatos felismerés által, akkor azok a potenciálok energiát vonzanak magukhoz, majd életre keltik azt az energiát, mintha egy gyönyörűséges tudatgömb most átrétegződne nagyon energikus dinamikával, amit aztán meg lehet tapasztalni vagy manifesztálni lehet itt a Földön.

Egy pillanatra most érzéki leszek. Köszönöm. (iszik egy kortyot) Á! Nem ez volt az, hanem ez! (Adamus megcsókolja Lindát)

LINDA: Még, baby!

ADAMUS: Á! (nagy nevetés, ahogy Adamus megcsókolja Garret-et)

Tehát úgy is mondhatjuk, hogy ma a jövőből érkezem közétek, és ebben a Most Pillanatában találkozunk, ahol ti tartózkodtok, mivel előhívtátok ezt a potenciált – aktiváltátok ezt a potenciált – hogy miről is fogunk ma beszélgetni, mi is a mai nap esszenciája. A mai nap nem pusztán arról szól, hogy hogyan vezettél ide, hogy mennyire fáj most a hátad vagy a feneked, amiről éppen gondolkozol – ezek mind elterelések. A potenciál annak esszenciáját képezte, hogy mit fogunk ma itt csinálni.

Tehát úgyis mondhatjuk, hogy a jövőből érkeztem, és a Most pillanatában találkozom veletek. De most arra kélek titeket, hogy változtassunk ezen egy pillanatra! Először is arra kérlek titeket, hogy vegyetek egy mély lélegzetet és lazuljatok el, vagy könnyítsetek az élet idővonal alapú tapasztalásán. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagytok megtapasztalni a mai napot, majd utána a holnapot, ezt követően pedig a holnaputánt. Az egyik gyökér kapcsolatotok a valósággal – a ti valóságotokkal – az idő. Az idő egyáltalán nem létezik. Ugyanakkor viszont a tapasztalás fejlődése létezik.

Vannak, akik azt állítják, hogy minden egyszerre, egymással egy időben történik. Ez vitatható, és tényleg nem igazán számít, de amit mondhatok az az, hogy az angyali lények nem hordanak órát, nekik nem kell az órát lesniük. Ők a tapasztalás kibontakozásával vagy feltárulásával bírnak. És vannak hatalmas és óriási tapasztalások, amik egy igen dinamikus módon hajlamosak kiterjedni vagy kibontakozni. Aztán vannak kis tapasztalások is, de mindezek azok, amik megteremtik a kibontakozást vagy a kivirágzást. És lényegében képesek visszatekinteni – ami nem a legjobb szó erre, de nincs helyette másik – képesek belenézni a tapasztalásuk kibontakozásába. Ez ad nekik rálátást arra, amit ti múltnak neveztek – ami igazából nem a múlt, hanem a tapasztalás kibontakozása – ez segít nekik meghatározni azokat a potenciálokat, amiket választani akarnak a következő tapasztalásukként. Ha! (Adamus mélyet sóhajt)

Oké, és most jön az, ahogy ehhez ti viszonyultok, ahogy ezt ti teszitek. Korlátolt tapasztalásaitok vannak, és amikor visszanéztek a múltba, azt mondjátok: -„Ez történt 10 évvel ezelőtt, ez történt 30 évvel ezelőtt azon a bizonyos napon.” Megjelölitek az utatokat az időben. Apró jelöléseket tesztek az idő alapú fejlődésetekre. Ez nagyon, rettentesen lineáris, roppant korlátolt. Akkor most egy pillanatra lazulj el….lazítsd el az időről alkotott felfogásodat – az idő alapú tapasztalásaidat.

Hogyan tedd ezt meg? Vegyél egy mély lélegzetet! Ez a természetes. Ami természetellenes az az, hogy az időben élsz, na ez roppantul természetellenes. Ezen kívül még ott vannak a planetáris befolyások, az, hogy a nap felkel majd lenyugszik, és mindezek a dolgok, amik csak még inkább megszilárdítják ezt a dolgot, amit időnek neveztek. Fejlődésetek jelenlegi pontján itt az ideje, hogy elengedjétek az időt!

A test és az elme egyik aggodalma az, hogy ha elengeded az időt, akkor hirtelenjében kiponyvázottság, kötőfék nélkül maradsz, és kirepülsz a külső űrbe, és csak ott fogsz majd szálldosni. Ez egyáltalán nem így van. Sokkal földeltebbnek, igazabbnak, valódibbnak, és igen, sokkal érzékibbnek érzed majd magad, amikor elengeded az idő alapú hiedelmeidet és tapasztalásaidat. Akkor csináljuk meg ezt most!

Először vegyél egy mély lélegzetet, ha ezt választod, és ha nem, úgyis jó. De ha azt választod, akkor vegyél egy mély lélegzetet, és engedd meg magadnak, hogy ellazítsd az idő alapú hiedelmedet!

(szünet)

Az időn túli potenciálok

Második dolog: azt mondom, hogy a jövőből érkezem. Hadd mondjam ezt most egy kicsit másképpen! Egy olyan potenciálból érkezem, amit még nem tapasztaltál meg. Onnan kintről, a potenciálok mezeiből érkezem, a tudatom mindenhová szét lett szórva – amit egy nap ti is ugyanígy meg fogtok tenni - olyan potenciálokba, amiket még nem tapasztaltál meg. És most arra kérnélek titeket, hogy szárnyaljatok, repüljetek, vagy lazuljatok el, és gyertek, és találkozzatok velem egy elmúlt tapasztalásotokat megelőzően!

Vagyis engedjétek el ennek a Most Pillanatának a felfogását. Gyere és találkozz velem odakint, a potenciálok mezeiben – amik olyan tapasztalások, amik még nem történtek meg – és egyszerűen csak képzeld el, ahogy kirepülsz oda. Nem fogsz elveszni, eltévedni.

Ezzel most túllépünk az időn, meghaladjuk a lineáris tapasztalást, és hirtelenjében elkezded felismerni, ha nem is most rögtön, akkor egy bizonyos ponton, hogy: -„Drága Isteni Énem, sokkal több dolog létezik annál, mint amennyit én felfogtam.”

Ha most ezzel az elmétekben küzdötök, amit jelenleg 63%-otok tesz, akkor engedjétek azt el! Engedd el! Látom. Tudok róla. Tudok róla, és nem te vagy az egyetlen, de te vagy most a példa a fejedbe való beragadtságra. (a közönség egy tagjához beszél) Beleragadtok a fejetekbe. Engedjétek el! Tudjátok, nincs mit veszítenetek, de mindent megnyerhettek!

Vegyél egy mély lélegezetet, gyere ki a fejedből, és menj be oda, amit mi az igaz szívnek, érzésnek és tapasztalásnak nevezünk. Tapasztalásnak.

A potenciálok kertjéből érkeztem, ami egy friss, üde, szépséges és sokszínben pompázó kert, ahol a virágok énekelnek, ahol a talaj táncol, ahol a napfény esik…látjátok. Én ebből a potenciálok mezőjéből jövök. Gyere és találkozz velem!Gyere ide hozzám! Gyere ide, ahol én vagyok. Ne akarjátok, hogy az idővonalbeli tapasztalásotok idejében találkozzak mindannyiótokkal! Gyere ide, ahol én vagyok.

(szünet)

Túl keményen próbálkoztok. Látjátok, pont ez itt a probléma. Túl keményen próbálkoztok. Megpróbáljátok ezt gondolattal megtenni. Csak tegyétek meg, ti érzéki létezők!

(szünet)

Most azt kérdezitek: -„De mégis, mit kellene most éreznem?” – Majd érezni fogod. És aztán meg engem fogsz szidni, amiért rávettelek, hogy ennyire megnyisd magad, és ez egy csodálatos dolog.

Vegyél egy mély lélegzetet!

(szünet)

Gyere és találkozz velem valahol odakint!

És a kérdés a következő: melyik igazabb? Drága, drága barátaim, valami nem történt éppen?

Na rendben, a helyzet a következő. Ti azt várjátok, hogy ez úgy történjen meg, ahogy korábban is megtörténtek veletek a dolgok. De ez nem úgy fog megtörténni. Visszanézel és azt mondod: -„ Valami nagy tapasztalást akarok! Egy égő csipkebokrot! –vagy, hogy: -„Azt akarom, hogy Cauldre most azonnal levitálni kezdjen, és repkedjen körbe-körbe a teremben!” – meg ilyeneket akartok. Ez tényleg nagyon elavult és régi. Az új tapasztalás másmilyen, és amikor….kölcsönkérhetem a kalapod újra a példa kedvéért? (elveszi a pink kalapot) Amikor megengeded magadnak, hogy belevesd magad a tapasztalásba, amikor elengeded a lineáris módokat, akkor érdekes dolgok történnek – nagyon, de nagyon érdekes dolgok – és ez az, amikor a Földi élet szórakozássá válik.

Képzeljétek csak el, hogy ezt a kalapot előlről látjátok. Így ismertétek meg a kalapot. Pink a színe, van rajta egy apró kis tiara, és mindig is ilyennek láttad, ilyennek észlelted a kalapot, mert az idő alapú tapasztalásodban mindig is ilyennek fogod azt látni, észlelni.Ez a kalapról mindössze egyféle észlelést ad számodra, és mindössze ezzel rendelkezel. Tehát feltételezed, hogy ez a kalap pink, van itt rajta egy hajlat, és itt középen pedig egy csinos kis tiara díszíti. Mindig is fogod azt érzékelni.

De most, amikor kilépsz az idő alapú tapasztalásból, amikor megengeded magadnak, hogy kiterjedj az új potenciálokba, akkor hirtelen meglátod, hogy ennek a kalapnak van egy oldala is. (körbeforgatja a kalapot) Hirtelen meglátod, hogy oldalai is vannak. Van teteje és van belseje is. És amikor elkezded nézni, rájössz: -„Soha nem néztem bele a belsejébe” Elkezdesz más mélységeket, árnyalatokat meglátni, és hirtelen rádöbbensz, hogy ez a kalap nem is pink! Nem az. Vannak benne kékek is, muszáj, hogy legyenek! Sárgák is vannak, hiszen muszáj, hogy sárgák is legyenek rajta. Zöldek is. Na és persze pirosak is. Feketék is. Ennek így kell lennie. De a potenciált, ami eléd ugrott, csak előlnézetből láttad, így csak pinknek láttad. És egy páran még mindig küszködtök, pislogtok és azt mondjátok: -A francba is, ez még mindig pink.” – Nem az. Tényleg nem.

Úgy értem fizikai álláspontból nézve is a szó szoros értelmében kell, hogy legyen benne kék, máskülönben nem lehetne pink színű. Kell, hogy sárga legyen benne. Ez az emberi tudomány – és nem a wu-wu spirituális tudomány. De az észlelés mindig azt mondja, hogy ez pink.

Most ez egy lényeges pont, mivel ez a kalap soha többet nem lesz újra ugyanolyan. Ez egy lényeges pont. Ahogy az időkereteden túl találkozol velem, ahogy kijössz ide, és most egy másik helyen olvadunk össze, ahelyett, hogy nekem kellene óriási adag energiával ide lejönnöm, hogy meglátogassalak titeket, most akkor találkozzunk itt, félúton! Ez nem azt jelenti, hogy teljesen figyelmen kívül kell hagynod az idő-valóságodat, hanem azt, hogy rugalmas vagy. Mindkettőt megteheted – az idő-valóságot és a tapasztalási valóságot.

És ami itt a lényeges….máris rátérek a lényegre - Cauldre érdeklődik. Ami itt a lényeg, ami rendkívüli fontosságú az az, hogy amikor kilépsz az idő alapú valóságodból, akkor hirtelenjében felismered, hogy a múlt – a múltról alkotott észlelésed – lényegében nagyon is pink. A múltról alkotott észlelésed korlátolt.

Nos, vannak olyanok, akik majd szkanderezni akarnak velem emiatt – és valószínűleg győznek is, mert ezt akarják – szóval szkanderezni akarnak majd velem, és azt mondják: -„Nem, amikor négy éves voltam, akkor bántalmaztak, és a francba is, ez az én történetem. És én ehhez ragaszkodom.” – Lesznek, akik azt mondják majd: -„Múlt héten szenvedtem autóbalesetet. Mit értesz azalatt, hogy ez nem pontos?” – És továbbra is ragaszkodni fognak ehhez.

Ez az egyik legkeményebb dolog, amit tanítunk a haladó tanfolyamon – nos, mi hívjuk ezt haladónak, hiszen ők tényleg haladó érzéki kalózok – mert még mindig hajlamosak vagytok azt mondani: -„Nos nem, mert ez meg ez történt.” – Olyan ez, mint egy fotó, és ti elhiszitek: - Nos, ez egy fénykép. Ez egy fotó egy csoport Shaumbráról, akik egy hajón tartózkodnak Kauai-n. A francba, hiszen ez van rajta.” - Nem, nem, nem és nem.

És Dave ezzel tisztában van. Amikor lefotózol egy csoportot, akik ott állnak a hajón és arra készülnek, hogy behajítsák az ebédjüket a kék vizekbe, és a hajókorlátnak csak egy része látszik a képen, akkor tényleg csak az volt ott, amit a képen látszik? NEM! Ez egy rövidlátó nézet volt. Ez egy kiragadott, fókuszált nézőpont volt.

Mi más volt még ott? Nos, ott volt az ebéd a kabinban, de ne gondoljatok erre, ha ez beteggé tesz titeket. Madarak repültek az égbolton. Halak úszkáltak az óceánban. Ott volt a nap. A nap három órán belül felkelni készült. Éjszaka volt. És még sorolhatnám…Látjátok, az a kép nem igazán pontos, hacsak nem szállsz ki ebből a lineáris tapasztalásból. És akkor hirtelenjében képes leszel hologramszerűen látni a képet – 360 fokos nézőpontból – és rádöbbensz, hogy tényleg látod, ez ott van, és felfogod, hogy nem fogsz megőrülni, ha elkezdesz tündéreket, dévákat és a mindenhol körülvevő varázslatot látni. Ez az élet. Ez érzéki! Ez az, ahol tartotok, vagy ami felé éppen tartotok.

Az idővonalon túl

Ez különösen fontos, mert a múltadat is úgy nézed, mint egy fényképet. Azt mondod bizonyos dolgok megtörténtek. Idővonalakat húzol. Visszamehetsz és azt mondhatod, tudod: -Ebben az évben diplomáztam ilyen és ilyen eredménnyel, tegyük fel pszichológiából” - és folytatod – azt első állásomat ekkor és ekkor kaptam, aztán ekkor meg ekkor megnősültem és gyerekeim születtek.” – Mindent kiterítesz. Hamis. Abszolút…hamis. (kis nevetés) Egy bólintásra vártam, hogy kicsit káromkodhassak itt, de ez hamis. Nagyon hamis (nevetés, ahogy Linda nagyon feltűnően bólint) Pont annyira hamis, mint az a fénykép, amiről az előbb beszéltünk. Akkor egy pillanatra most ismerd fel, hogy a múltad tényleg nem a teljes képet jelenti.

Vegyél egy mély lélegzetet, ahogy túlterjedsz a lineáris valóságon.

(szünet)

Elkezded meglátni, hogy az a kalap nem is pink, és nincs is rajta tiara, legalábbis akkor, ha hátulról és belülről veszed szemügyre. Tehát ez arra a következtetésre vezet engem, hogy a múltad egyáltalán nem is a múltad. Csak te ragaszkodsz hozzá olyan nagyon. Harcolsz érte. Velem is harcolsz érte. Szidod. Átkozod, de mégis ragaszkodsz hozzá. Hogy miért? Mert hogy úgy fogalmazzak, még soha senki nem mondta el neked, hogy ez igazából nem is a tiéd.

Más szóval, azokra a dolgokra, amik régen megtörténtek, holisztikusan is ránézhetsz, mint egy hologramra. Kezdj el körbe járkálni a saját múltad körül! Sokkal több minden van itt, aminek eddig nem ébredtél tudatára. Szemellenzőt viseltél! A kamera lencséit mindössze egy dologra fókuszáltad. És nagyon erősen ragaszkodtál hozzá.

De ahogy belelazulsz a felemelkedésedbe, elkezded felismerni milyen ragyogó dolog is volt a múltad, mi is történt ott valójában, nem csak az emberi szemeddel, hanem meglátod azt, amit ténylegesen történt. Elkezded felismerni, hogy sokkal több te volt ott, mint amennyinek tudatában voltál. És egyszeriben csak a múlt már nem is a múlt többé. Hirtelen nagyon is beteljesületlennek látod a történetedet, a múltadat. Ez roppant korlátolt volt, erősen azokra a dolgokra fókuszáltál, amikre többé már nem kell összpontosítanod. Hirtelenjében annak tapasztalása, ami veled történt kibomlik, feltárul, és ez többé már nem csak egy fájdalom. Ez már nem csak egy rossz nap. Sokkal több minden zajlik annál. És ez mindent megváltoztat.

Kérlek, ne erőltessétek ezt az elképzelést! Vagyis ne próbáljátok ezt kitalálni, mert az megint csak életed lineáris tapasztalásában fog tartani. Ez a természetes számodra, hogy egy tapasztalási létezésben létezz, ahelyett, hogy egy idő alapúban léteznél. Más szóval: vegyél egy mély lélegzetet! Lazulj el! Térjél vissza ahhoz, ami természetes. Térj vissza az érzékiségedhez. A kiterjedtségedhez. Ez nem egy pink kalap. Hanem kék és sárga is egyben. Ez nem csak egy tiara. Van hátulja, oldala és belseje is. És ez nem csak egy kalap, hanem sok más dolog is.

Ez nem valamiféle egzotikus elképzelés vagy teória. Ilyen a valódi élet. Az, ahogy az emberek megélik az életet, véleményem szerint egy pontig érdekes, és ismételten szólva olyan, mint egy kamera fókuszált lencséje, ami csak egy szűk spektrumát érzékeli annak, ami valójában történik. Szinte már készen álltok arra, készen álltok, hogy kirobbanjatok az élet teljesebb megtapasztalására.

Ez azt jelenti, hogy mivel elkezded felismerni a múltad valódi természetét – azt a tényt, hogy a múltad nem pusztán egy pink kalap – váratlanul ez a felismerés, a múltad tágabb értelmezése tudatára ébreszt a jövőd tágabb természetére is, amiket nevezhetsz a soron következő tapasztalásoknak is. Tóbiás évekkel ezelőtt azt mondta: -„ A jövő a meggyógyított múlt.” – Én pedig azt mondom: -„Lépj túl a múlton. Haladj tovább!”

Váratlanul a tegnap történtek egész más fényben tűnnek fel. Nem is volt tegnap, és nem is úgy történtek a dolgok, ahogy szerinted megtörténtek. Ez sokkal tágabb és színesebb. Ez egy újfajta tudatosságot ad neked azzal kapcsolatosan, hogy mi történik ezután.

Jelen pillanatban meglehetősen szűk nézőponttal bírtok az ezután következő dolgok kapcsán. Mint pl: -„Nos, bizonyos dolgok kötelezően megtörténnek holnap.” – Egyfajta lineáris haladást követtek, és nem sok választást vagy változatosságot éreztek a holnapotok kapcsán, vagy mondjuk úgy, hogy a következő tapasztalásotok kapcsán. De amint leléptek az idővonalról, felismeritek: -„Ó, Édes Istenem, olyan rengeteg minden van ott kint!” Nem csak a pink kalap szerepel a holnapi előrejelzésben! Vannak ott kékek és sárgák is! Vannak sapkák. Kesztyűk. Minden felnyílik. Ez lényegében egy kissé ijesztő, mert rájössz, hogy esetleg magával ragadhat téged.

De nem fog. Vegyél egy mély lélegzetet! Veszel egy mély lélegzetet.

Szóval drága Shaumbra, nagyon fontos dolog, hogy a múltad egyáltalán nem az, aminek gondolod. Ne harcolj tovább emiatt velem! Ne ragaszkodj többé hozzá! Már nem áll túl jól neked. Egy szürke, örömtelen ruha a múltad.

Szeparációs pont

Szóval drága Shaumbra, Shaumbra, jelenleg egy szeparációs pontnál vagytok. Ahogy kijöttetek ide az én világomba, mi is kikerültünk a tiétekből egy kicsit. Ahogy megengeded magadnak, hogy kirepülj ide, ehhez a potenciálhoz, amit ma meg fogunk tapasztalni, nem éreztek valami furát a levegőben? Én remélem éreztek. Sok minden történik. Jó.

Szóval a lényeg az, hogy egy szeparációs pontnál jártok. És ismételten szólva eddig az életet lineárisan éltétek meg, A pontból B-be, onnan C-be jutottatok…és így tovább. (lerajzol egy idővonalat) A szeparációs pont azt jelenti, hogy hirtelen tudatosságot váltasz. És ez pedig azt jelenti, hogy többé már nem ezen az egyenes úton mész tovább. Elérkezel a szeparációs ponthoz, ahol jelenleg vagyunk, és ez kicsit ijesztő, mert eddig legalább tudtad, hogyan folytatódik a történet. Szinte azt is mondhatjuk, hogy tudod mi áll az utolsó fejezetben. Ismered a sztorit, ami elég unalmas, elég fájdalmas.

Tehát elérkezel erre a szeparációs pontra, és azt mondod. –„Oké, készen állok egy hatalmas ugrásra.” – Ez az ugrás egyébként is be fog következni, ha esetleg még nem jöttél volna rá. Van valami az igaz szívedben, ami ugrásra késztet téged. Ugorhatsz azért, mert akarod azt a szabad megnyilvánulást, vagy ugorhatsz azért is, mert valaki hátulról tűzzel ijesztget. (nevetés) És az a valaki a tűzzel te magad vagy, a valódi, igaz szíved, a szellemed az.

Tehát most itt vagy ezen a szeparációs ponton (egy „X”-et rajzol az idővonalra) és készen állsz arra, hogy leugorj róla. Már több százszor, sőt több ezerszer is végigjártad ezt, tehát nagyon is jól ismered. Nos, mindig tele van aggodalommal, izgatottsággal, zaklatottsággal, és ezt a te idővonaladat ellepi sok-sok múltbéli aspektusod is, akik….az aspektusaid imádnak felsorakozni az idővonaladra, a múltadra. Imádják ezt. Imádják.Imádják! Abba csimpaszkodnak! Nem jöttetek még rá….Aandrah már rájött, hogy az aspektusok úgy csimpaszkodnak ehhez a múltbéli idővonalhoz, mint egy kötélhez. És az aspektusokat annyira élteti a múlt, hogy ez az, ami megerősíti a magukról alkotott elképzeléseiket. Nem akarják ezt elengedni. Sőt, téged is meggyőznek arról, hogy nehogy elengedd a múltad, még akkor sem, ha tényleg gyűlölöd azt, és ez megint csak megerősíti a múltat. És akkor ez az egész olyan, hogy ott csimpaszkodnak egy jókora, vaskos kötélbe, ott lógnak rajta veled együtt, és ezen a kötélen rengeteg sok aspektus lóg. Na ez a te múltad.

Tehát mi most egy szeparációs pontnál tartunk. Most szórakoztatom magam. Nem tudom te hogy vagy ezzel, de…(nevetés) Most Cauldre-hoz beszéltem.

Tehát egy szeparációs pontnál tartotok. Itt az ideje, hogy leszállj erről az idő alapú tapasztalásról, és belépj a valóságnak egy ettől egészen eltérő észlelésébe, érzékelésébe.

Van itt egy pár dolog, aminek a kapcsán döntéseket kell hoznotok- nos, én szeretném, ha döntenétek – és nem egy mentális döntésre gondolok, hanem egy érzéssel teli választásra. Tudjátok mi a különbség a kettő között? Az egyiktől megfájdul a fejed, a másik pedig örömet ad neked. Nagyon, de nagyon is így igaz. A mentális választás….(talál egy újabb kalapot) A francba is, ez lila! Ez minden. És kicsi. (nevetés, ahogy a fejére teszi) Tényleg kicsi. Néha előfordul, hogy nagy fejed van, és a régi kalap egyszerűen csak már nem fér rá. (Odaadja Lindának)

LINDA: Ó!

ADAMUS: Ez az én ajéndékom neked kedvesem.

Szóval, hol is tartottunk? Tudjátok idekint, az idővonalas tapasztalásaitokon túl – látjátok nem egészen itt vagyunk (az idővonalon) hanem valahol itt (jó távol az idővonaltól) – de egy részed még mindig azt hiszi, hogy itt vagy. Pedig nem itt vagy..

Tehát ezen a szeparációs ponton vagytok, ami azt jelenti, hogy letértek a régi útról. Van egy pár dolog, aminek a kapcsán arra kérlek benneteket, hogy érezzétek azokat és vegyétek azokat szemügyre, majd hozzatok egy választást a szívetekből, és ne a fejetekből! Az elmétek és a szátok azt fogja mondani: -Igen, ezt akarom. – De előtte érezzetek ebbe bele!

Szeparációs pont – és ez lényegében nem csak nektek szól, hanem az egész Shaumbra csoportnak, akikkel a továbbiakban együtt fogok dolgozni.

LINDA: Hm.

ADAMUS: Hm. Tehát elképzelhető, hogy egy párat magunk mögött hagyunk az út szélén. És ez rendben is van. Valakiknek az út szélét is fel kell takarítaniuk. Ez vicces volt. (nevetés)

LINDA: Ha-ha-ha.

ADAMUS: Köszönöm. Nevető nyomsáv. (nevetés)

Tehát, oké, egy szeparációs pont, de itt egy pár választást meg kell hozni.

1. számú választás

Végeztél a folyamatokkal és a gyógyításokkal? Nem akarok tovább menni olyan ember angyalokkal, akik még mindig kedvelik a folyamatokat és a gyógyításokat, mert egy páran még kedvelitek ezeket. Tényleg. Nagyon belementetek a folyamatokba és a gyógyításokba. Annyira, hogy ez egy életstílussá vált számotokra. Energia vámpírság. Energia vámpír vagy, amennyiben még mindig folyamatokat végzel és gyógyítasz. Ezt valaki más költségére teszed, sőt, akár a sajátodra. Beleragadtál ebbe a ciklusba, és nehéz ebből kiszállni. És ez dráma. Nagyon mentális. És roppant lineáris alapú, mivel a folyamatok csak köröket futnak a múltad körül. És ez eszeveszett sok időt igényel.

Gyógyítás! Jaj, elég már a gyógyításból!

LINDA: Ez meg mi volt?

ADAMUS: Jaj, elég már a gyógyításból! Nem volt még elegetek a gyógyításból? ( a közönség soraiból egy páran igen-nel válaszolnak) Ó, hát egy kicsit, de nem eléggé. Persze, hisz ez tudatosságot adott nektek. Megadta annak a tudatosságát, hogy egy másik ember nem tudja ezt helyetted megtenni. Megadta annak a tudatosságát, hogy mindössze leszedtek 500 dollárral, és te magad jobban meg tudtad volna tenni. Megadta annak tudatosságát, hogy igen, vannak energiák. Ez sokatokat némiképpen kivett az elmétekből. De nem akarok tovább menni olyan létezőkkel, akik még mindig benne vannak ebben a hatalmas makyo-ban. Ez fárasztó nekünk, kiváltképpen nekem. És fárasztó, sokat elvevő mindannyiótok számára.

Megpróbáljuk megírni az új könyveket. Talán egyáltalán nem is könyvek lesznek. Próbáljuk megteremteni az új potenciálokat. Nem tudjuk ezt véghezvinni egy rakás „gyógyulásra szorulóval”, meg „sebesülttel”, meg „hajótöröttel”, és olyanokkal, akik nem hajlandóak elengedni a múltjukat. Pont ugyanúgy ragaszkodnak a múltjukhoz, mint ahhoz a fényképhez a hajón. Én ezzel nem tudok mit kezdeni! Mond ez nektek valamit? (néhányan igen-nel felelnek) Igazán? És ezt tényleg el is hiszitek? (pár Shaumbra újra igen-nel felel) Hű, jó. Jó.

Tehát azokhoz szólok most, akik továbbra is velünk tartanak: ne végezzetek több folyamatot! Ne végezzetek ennyi gyógyítást/gyógyulást! Energia kiegyensúlyozás, és kiigazítás – az rendben van. És ha nem tudod, hogy a kettő között mi a különbség, akkor kérdezd meg erről Aandrah-t! Hatalmas a különbség!

Tudjátok egy iszonyú sűrű környezetben éltek. Időnként meg kell, hogy álljatok, és vennetek kell egy mély lélegzetet, vagy meg kell fürödnötök egy kád vízben, vagy sétálnotok kell egyet, és lélegeznetek kell, meg lélegeznetek kell, és jófajta zenét kell hallgatnotok, mivel az energiátok mindenhez kapcsolódik – és a valóságod minden egyes része – beleértve önmagadat is – most mind változik.

Emlékezzetek – most belemegyek Cauldre memória bankjába, szerintem elég öreg már – még emlékszik azokra a régi kapcsolótáblás telefonközpontokra. Emlékeztek, amikor a kábeleket dugdosni kellett….a központosnak. (demonstrálja) Igen, pontosan.

Tehát régebben, úgy öt éve, nagy ritkán meg kellett tenni, hogy jött egy új csatlakozás, és ki kellett húzni a régit, és átkötni….egy másikat a helyére. Ez nagy ritkán megtörtént – ti meg panaszkodtok miatta – de akkor hirtelen ez megváltozott, és most már tíz karra lenne szükséged, és megállás nélkül cserélgetni kellene a csatlakozókat, és állandóan manőverezni kellene velük. De ez eljut egy olyan pontra, ahol végül semmiféle erőfeszítésre sincs már szükséged. Mindez magától működik, és te meg hátradőlhetsz elképedve azon, hogy mennyire rugalmas is vagy.

Az, ahogy a Földhöz kapcsolódsz, ahhoz, amit fény energiának hívtok. Létezik ez az állandó prána áramlás, azt hiszem így hívjátok, ez az életenergia. Eddig másképpen csatlakoztatok ehhez, pont úgy, mint mindenki más. Egy hatalmas nagy mátrix, csatlakozz bele, hülyülj meg, és (némi nevetés)…ez ma egy kemény közönség! – és el is feledkeztek róla.

Tehát most az történik, hogy most is van életenergia, de most már egy másmilyen áramlásba nyúltok bele. Eddig életről-életre mindig ugyanabba a régi áramkörbe csatlakoztatok be. Az áramkörnek mindig is mindössze ugyanabból a részéből akartatok többet, amibe mindig is becsatlakoztatok. És most azt tanuljátok, hogyan tudtok csatlakozni annak az áramkörnek egy másik részéhez. És most már nem kell ugyanolyan sok életerő energiát kinyernetek onnan, mivel előbb-utóbb mindent ki fogtok húzni. De ennek megtárgyalását egy másik beszélgetésre tartogatom. Igen.

Szóval visszatérve a lényegre – folyamatok. Folyamatok, feldolgozások. Tudjátok, amennnyiben ebbe ennyire bele vagytok ragadva, amennyiben folyton a múltban vagytok, akkor nagyon nehéz lesz újrakapcsolódnotok a Jelen Pillanathoz. A Jelen Pillanatnak semmi köze sincs az időhöz. Képes vagy ezt felfogni? A Jelen Pillanat nem a mai napot jelenti. A Jelen Pillanat az a tapasztalás, ami éppen most bontakozik ki. És a kibontakozóban lévő tapasztalás nagyon is egy hologramhoz hasonlatos. Sétáld körbe az egészet, fent, lent, belül és rá fogsz jönni, hogy jóval több minden zajlik.

Szóval folyamatok – szeparációs pont. Végeztetek a folyamatokkal? (közönség válasza:-„Igen!”) Ó, most igent mondtok. Igent mondtok. Azt mondjátok reggel is szeretni fogtok, de…(nevetés) Holnap reggel persze. (valaki beszól: -„Arrh!”) Aarh!Ó! Linda tudja hogyan kell ezt tenni. Hogyan kell?

LINDA: A-a-arrh!

ADAMUS: A-a-arrh! Mintha egy hatalmas cica lennél. Aarrh!

Tehát szeparációs pont. (ír) A gyógyítás, gyógyulás, a folyamatok mind a múltról szólnak. És amikor a múlt többé már nem a múlt, akkor tényleg szükséged van minderre? Abszolút nincs! Hát nem egyszerű? (a közönség: - De az.) Jó.

2. számú választás

A második számú dolog – szeparációs pont – ősrégi.Szeparációs pont – nem tudok tovább együtt dolgozni olyan csoporttal vagy egyénekkel, akik továbbra is kutatnak és keresnek, mert a keresés és a kutatás arra utal, hogy nincs valamid, és ott kint viszont van valami. Rászedtek, hogy elhidd, léteznek rejtélyek és titkok. A legelső dolog, amit a Misztérium Iskolában megteszünk az az, hogy elmondjuk, hogy rajtad kívül semmiféle rejtély nem létezik! Időnként te magad vagy a rejtély.

Nevetés nyomsáv.

LINDA: Ha-ha-ha!Ha-ha-ha!

ADAMUS: Egy gombot kellene megnyomnom? (Adamus kuncog) Igen, egy jel kellene.

Tehát a…(szünetet tart)

LINDA: Micsoda?!

ADAMUS: Cauldre teljesen eltűnt. Fogalmam sincs merre mehetett.

LINDA: Hú!

ADAMUS: Szükségünk van rá. Várjatok egy percet! (leül és lélegzik)

LINDA: Tudok segíteni?

ADAMUS: Vegyél egy mély lélegzetet! Oké, remek!

Tehát a keresés és a kutatás….nos, egy pillanatra lelépett. Annyira zavarban volt, vagy valami ilyesmi.

LINDA: Mitől?

ADAMUS: Tőlem.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Tehát a következő dolog a keresés és a kutatás. Amennyiben keresel és kutatsz, az azt a benyomást adja neked, hogy van valami, amit nem tudsz, és ez általában egy külső tevékenység. Nincsenek rejtélyek, egyetlen egy sem, kivéve a felejtés. Nos igen, ez be szokott következni. Szinte ellenállhatatlan a keresés utáni vágy. Függőségé válik. Szenvedéllyé és az élet okává válik, és ezt mindannyian jól ismeritek, hiszen keresztül mentetek ezen.

De ahova innentől kezdve tartunk az a felfedezésről, a megtapasztalásról szól. De kérlek benneteket, fejezzétek be a keresést és a kutatást, mert ezek a dolgok szintén a múlt korlátolt nézőpontjához kapcsolódnak. Szóval ne keressetek többet! Fedezzetek fel! Fedezzétek fel azt, ami már ott van a potenciálok hatalmas mezejében!Fedezzétek fel azt, hogy lényegében – meg kellene tudnotok teremteni mindazt, amit akartok! Fedezzétek fel, hogy tényleg egyetlen egy létező sincs az egész univerzumban, aki rendelkezne ezzel a hatalmas válasszal, amit oly sok ember keres. Néha eltűnődöm azon, hogy az emberek vajon miért mélyülnek bele annyira a múltba. Abba, hogy mi történt 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztussal! (nevetés)

Először is, az úgysem lesz pontos. Tényleg nem. Másodsorban pedig ez része a múlt kutatásának. Tudjátok van olyan, hogy múlt kutatás, és van olyan, hogy jövő fürkészés, és egyik sem fog sehova eljuttatni benneteket. Ezek nem fogják – hogy is mondjam ezt – ezek nem fogják neked megadni a jelenben élés teljes megtapasztalását. Szóval az emberek fogják magukat, és megpróbálnak rájönni arra, hogy mi történt 2000 évvel vagy 500 évvel ezelőtt, vagy Atlantiszban, és jól beleragadnak ebbe az egészbe. De ez nem számít, mert a történelem hamis. A történelem abszolút hamis, mert korlátolt. Általában egyetlen személy észlelése. És nem látják…ők csak a pink kalap előlnézeti képét látják. Nem látják azt, ami valójában történt.

A Yeshuáról hallott történetek legszívesebben arra késztetnének, hogy fel akarjak ugrani arra a keresztre! Mert nem igazak! (nevetés) El vannak torzítva, le vannak korlátozva, és szomorúak. Yeshua jó életet élt. Tényleg. Igen, hozzátok hasonlóan ő is elszenvedte az emberi kihívásokat, de nagyszerű életet élt. Célja az volt, hogy érzéki, érző emberi lény legyen, és tényleg élvezze az életet.

Tehát, amikor megy ez a kutatás meg keresés, akkor az korlátoz. Készen álltok arra, hogy ennek búcsút intsetek? (a közönség válasza: -Igen)

LINDA: Igen.

ADAMUS: Jó, jó.

EDITH: Készen állunk a felfedezésre.

ADAMUS: Felfedezés.

3. számú választás

A következő dolog a listán, a sikerre vagy teljesítményre való vágy. Nos, ez lényegében bele lett építve a DNS-etekbe, az ősi, családi karmátokba, belétek lett nevelve. Most itt nem arról beszélek…ennek semmi köze a bőséghez, itt a céljaitokról beszélek. Itt vannak ezek a vágyaitok, hogy sikeresek legyetek, hogy sikeres spirituális személy légy, hogy sikeres üzletember legyél, hogy egy tökéletes szülő legyél, hogy sikeres legyél. De miért? Miért olyan fontos ez?

EDITH: Hogy ki tudd fizetni a számláidat.

ADAMUS: Hogy ki tudd fizetni a számláidat. Nagyon gyakorlatias. Nagyon gyakorlatias. Ez megszilárdítja a személyiségedet, a magadról alkotott, gondolt képedet. Amikor valami sikereset teszel, akkor kapsz egy kis kacsintást meg bólintást az aspektusaidtól.

Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy a teremtés és a kibontakozás….ez jó érzéssel jár. Nem azt mondom, hogy ez negatív. Hanem azt, hogy az elme ráfókuszál a célokra és a sikerekre. Aszerint ítéled meg magad, hogy mit tudsz beleírni az önéletrajzodba, hogy mennyi pénzed van a bankban, és hogy hogy állsz a kapcsolataiddal vagy a sporttal.

Nem tudsz tovább lépni, ha ez a te kritériumod – a teljesítményeid. Ha azt hiszed, hogy igen-t mondhatsz: -Igen, tovább megyek a Shaumbrával, Adamus-szal, a Bíbor Tanáccsal” – és közben meg azt mondogatod az embereknek, hogy: -Idenézz! Nézd, mit értem el, nézd mit teljesítettem! A következő szintre lépek.” – akkor pont a lényegről maradtál le.

A teljesítmények gyakran szintén a múlton alapulnak. Megpróbálod kidolgozni a dolgokat az aspektusaiddal. Ők seggfejnek neveznek téged és –(kevés nevetés) – ez tényleg vicces volt – és olyanokkal traktálnak, hogy gyenge vagy vagy ostoba vagy, ezért megpróbálsz tárgyalásokba, alkukba bocsátkozni velük a sikereid kapcsán, és megpróbálod nekik azt mondani: -„Nem, velem tényleg minden rendben van, mert ezt meg ezt meg ezt tettem.”

Ők pedig nevetnek. Azért nevetnek, mert tudják, hogy az úgyis darabokra fog hullani. A sikereid szét fognak esni. Ha sok pénzt keresel, akkor sok pénzt fogsz veszíteni. Ha jóképű és erős vagy, akkor előbb utóbb úgyis megöregszel és meggyengül az erőd. Tehát ők már előre tudják, hogy mi fog történni. Minden darabokra fog hullani.

És ez nem egy rossz dolog, mindössze az energia változása. Más szóval: nem azt mondom itt, hogy minden pokolra fog jutni. Hanem azt, hogy minden folyton változik. Állandóan fejlődik. És pont olyan könnyen ahogy pénzre teszel szert majd elveszíted azt, több pénzre is szert tehetsz. Ez tényleg könnyű. Majd osztogasd el! Hozz egy tudatos választást arra, hogy elveszíted a pénzed azáltal, hogy szétosztogatod, és csak figyeld, hogy sokkal több fog visszatérni hozzád! (nevetés, ahogy benyúl a zsebeibe, kivesz onnan némi pénzt, és elkezdi szétosztogatni a közönség között) Add oda! Osztogasd el! Igen, hiszen sokkal több fog visszatérni hozzád! Semmi miatt nem kellene feszültnek lenned! (Lindához szólva) Tényleg ellenőrizned kell a zsebeit, mielőtt kitenné a lábát a házból!

LINDA: Úgy látod?!

ADAMUS: Igen.

LINDA: Nem, nem vagyok az anyja!

ADAMUS: Szóval a teljesítmények, a siker, a valamivé válás, a valaminek az elérése egész elképzelését a tanítóitok és a szüleitek programozták belétek, amivel megerősítették azt, amit már egyébként is megpróbáltál tenni az aspektusaid manipulálása vagy eltorzítása céljából. Végeredményben mindez nem számít. Ez az egész a megtapasztalásról, az átélésről szól. Nincs itt semmi cél. Ebben nincsenek céljaink. Ez arról szól, hogy megengeded magadnak, hogy egy új módon tapasztalj, és tudom, hogy egy páran megpróbáltok erre rájönni a fejetekben. Máris hagyjátok abba! Azonnal fejezzétek ezt be!

Ezekre a dolgokra többé nincs szükségetek, és egy fura módon, ezeknek a dolgoknak a következő meghatározása vagy fejlődése el fog jönni ettől függetlenül. Ez természetes. A siker, a teljesítmények, a bőség, az áramlás – mind el fog jönni. Ez mind ott lesz, amikor kiterjedünk ebből az idő alapú tapasztalásból, amikor a saját jövődből érkezel majd, amikor a saját fejlődésedből térsz vissza a tapasztalásodba, mert hirtelenjében lesz miből választanod. Felhagysz a próbálkozásokkal. Felhagysz a magadnak felállított követelményeiddel, teljesítmény kényszereddel!

Tehát amikor majd a saját jövődből érkezel vissza a választott tapasztalásodhoz oda, amit a múltadnak neveznél – ami lényegében a saját fejlődésed, akkor többé már nem kell aggodalmaskodnod az olyan dolgok miatt, mint a teljesítmények, a bőség, a gyógyulás, és semmi miatt sem. Amit akarsz, az már ott van, és téged vár.

Ez valahogy fura…az elme nem kedveli ezt túlságosan, de képzeld csak el magad szabadnak, mint aki már felemelkedett, vagy nevezd ezt tetszésed szerint. Már az Én Vagyok Vagy, és most már szabad vagy a linearitást nélkülöző pillanatban, hogy úgy tapasztald ezt meg, ahogy meg akarod ezt tapasztalni.

Ez mind összefügg a múlt havi Ki-Hak megbeszélésünkkel.

Az energia behívása

Korábban már mondtam, hogy létezik az energia hatalmas gyűjtőmedencéje, ami arra vár, hogy téged szolgáljon itt és most, és ez egy óriási tartály, olyan elképesztően nagy, hogy soha nem tud kifogyni. Olyan rengeteg minden van benne, hogy felfalhatsz onnan mindent, amit csak akarsz, és még akkor is jóval több marad benne, mint ami bárkinek is elegendő lenne. Ez a korlátoltság elképzelése, miszerint „nincs elegendő” – ez annyira régi és korlátozó energia. Rengeteg van. Bőségesen van-

Tehát van ez a hatalmas energia medence, ami most is mindenhonnan körbevesz benneteket, és arra vár, hogy aktiváld, hogy magadhoz hívd, hogy behívd azt a valóságodba, hogy szolgálhasson téged.

Ahogy már múlt hónapban is elmondtam, az elme – a gondolataid – nem igazán bírnak túl sok töltéssel. Nem igazán képesek sok energiát magukhoz hívni. Lényegében ez azért van így, mert maga az elme annyira korlátolt, hogy ezért csak korlátolt mennyiségű energiát képes magához vonzani.

Az elme, egészen mostanáig hitt a korlátokban, ezért bármit is tesz, abba mindig beépíti a korlátoltság paramétereit. Érthető ez számotokra? (a közönség válasza:-Igen) Jó, mert Cauldre mostanra már teljesen eltűnt. (Adamus mosolyog) Én megmondtam neki előre, hogy ez nem egy könnyű munka lesz!

Tehát az elme hisz azokban a korlátokban. De ahogy továbbfejlődünk a TudatTestbe, többé már nem kell az elméddel küzdened. Mindössze hagynod, engedned kell, hogy beléd integrálódjon.

Az érzelmek és a drámázás már jóval több energiát tud magához hívni. Az energia mindössze apró kis részecskékből áll, amik semleges, parkoló állapotban ücsörögnek – pont úgy, ahogy az autók parkolnak az út szélén – és arra várnak, hogy aktiválva legyenek. És amikor ez bekövetkezik, akkor előre és hátra mozdulhatnak, de oldalra, felfelé és lefelé is indulhatnak.

Tehát ezek az energia részecskék csak ott várakoznak. Nos, az érzelmek és a dráma több töltéssel bír, mint az elme. Ezért is hajlamosak az emberek annyit drámázni, és oly sok érzelemmel bírni, mert ez aktiválja ezeket a semleges részecskéket és beinvitálja azokat a valóságukba. És akkor ezek időnként egy üvöltésként hasítanak bele az életükbe, néha fájdalmas, kellemetlen, és kiszámíthatatlan eredménnyel járva – ami az elmének kiszámíthatatlan - és ez meg aztán nem tetszik nekik. Ezért aztán lezárják az érzelmeket. Elkezdenek csatázni az elméjükkel, majd azt mondják: -„Nem tetszik nekem ez a sok érzelmi dolog. Zárjuk ki ezeket az érzelmeket!”

És amikor kizárják ezeket, akkor az energia kiszárad, megint holtpontra jut, majd kezdődik: -„Szükségem van valamire.Éreznem kell valamit.” – ezért újra bekapcsolják az érzelmeiket, és ti is mindannyian tudjátok milyen ez. Nektek is voltak nagyon erős érzelmi időszakaitok, és amikor minden lecsendesedik, amikor a dolgok kezdenének stabilizálódni, akkor újra bekapcsoljátok az érzelmeiteket. Azért szólítod az energiát, hogy az kielégítse az érzelmeidet, aztán meg panaszkodsz.

Az igazi szív energiák, ezek a mély esszenciális energiák azok, amik tényleg sok energiát képesek magukhoz hívni, már amennyiben hajlandó vagy odamenni, amennyiben hajlandó vagy felfedezni mi is található az igaz szívben. Ami az igaz szívben található, az semmiképpen sem az, amit itt a fejedben gondolsz erről, és nem is a dráma kijátszása. Az igaz szív valódi. Mindent magába fogadó, magához ölelő. Mindent érző.

Tehát a kérdés a következő: - Mi történt vele menet közben? Miért nincs jobban jelen? Ebben az emberi utazásban egy bizonyos ponton, amikor elkezdtetek a múltban hinni, és amikor elkezdtetek ragaszkodni ezekhez a múltbéli történésekhez, amikor elkezdtél arra összpontosítani, hogy mik történtek veled, amikor elkezdtél a sérüléseidre, sebeidre fókuszálni, amikor valami nagyon lineárisra kezdtél összpontosítani, akkor az kizárta az igaz szíved, a Lélek éned érzékelését. Attól az még ott van, de te arra nevelted magad, hogy hagyd azt figyelmen kívül. És amikor megpróbál előtérbe kerülni, akkor te, egy jól képzett ninjaként lenyomod azt, és úgy teszel, mintha ott se lenne. De ott van. Most is itt van. Látod, most egy másféle valóságban vagyunk – ma nem a linearitást követtük, hanem elmentünk valahová máshová – és itt, ebben a valóságban igazán érezheted az igaz szívedet.

A probléma részét az képezi, hogy az elmédet is elcipelted ide magaddal, de nem annyira, mint ahogy ezt általában teszed.

Az Igaz Szív

Tehát akkor mi az, amit meg akarsz tapasztalni? És ez egy érző kérdés. Mi az?

Tudjátok, amikor időnként felteszem ezt a kérdést, hogy: Mit akarsz? – akkor ilyen válaszokat kapok, hogy: -Egy millió dollárt. – Oké, ez rendben van, de tényleg menj bele mélyen az igaz szívedbe – mit akarsz? Sokan nagyon is materiális dolgokat akarnak, és ez teljesen rendben is van, de ezek igazából nem annyira fontosak.

Tehát most ebben a sokkal valódibb tudatossági térben tartózkodunk. Egy kicsit leugrottunk a régi lineáris ösvényről. Mi lakozik az igaz szívedben? Beleéreznél ebbe most? Érezz bele! Mi van ott? Mi adná meg neked a tapasztalás örömét?

Mi van ott? Vegyél egy mély lélegzetet!

(szünet)

És most pedig vegyünk egy újabb mély lélegzetet, és menjünk egy kicsit még távolabb az idővonaltól, a múltadtól és az előre látható, megjósolható jövődtől. Mi van ott valójában? Mi az öröm?

(szünet)

Amikor belépsz a valódi, igaz szívedbe, akkor a fejedben nem próbálsz semmit sem kitalálni. Akkor az egy abszolút csak érzéssel járó, érzéki – ami alatt az érzést értem – tapasztalás. Mi van ott?

(szünet)

Amikor belépsz az igaz szívedbe, mi az, ami dalra fakaszt, kiterjeszt és táncra perdít? Mi az, amitől szabadnak érzed magad?

(szünet)

Amikor beleérzel az igaz szívedbe – nem gondolkodsz rajta, hanem beleérzel – amikor beleérzel az igaz szívedbe, akkor mi az, ami szabadságot ad neked?

(szünet)

Vegyél egy mély lélegzetet, és továbbra is lélegezz bele!

Amennyiben gondolkozol, engedd azt el!

Én itt most az érzésről beszélek, arról, ami megmelengeti a hasadat, ami kitágítja a mellkasodat, és nem feltétlenül lehet azt az érzést szavakkal meghatározni.

Lépj be az igaz szívedbe! Mi ad neked szabadságot?

(hosszú szünet)

És ha azt mondod most magadnak: -Nem tudom. – ez lényegében rendben van. Ez lehet egy első lépés, hogy nem tudod, mivel arról beszélek, hogy ne legyél mentális ezzel kapcsolatosan. Ez egy abszolút érzés, és talán hónapok, egy vagy akár két év is eltelhet még addig, amíg képes leszel ezt szavakban megfogalmazni. És lényegében ez egy jó dolog, mert kérlek térjél vissza ehhez a tapasztaláshoz, hogy mi ad neked szabadságot! Térjél vissza ehhez – ugorj ebbe újra fejest – anélkül, hogy megpróbálnád ezt szavakban megfogalmazni, tedd ezt addig, amíg végre megérzed azt a belsődben, amíg úgy nem érzed, hogy egy vulkán készül feltörni benned, amíg felszínre nem jut, Nevető Medve, tedd addig, amíg felszínre nem kerül, és akkor az egész testedet beragyogja majd, tedd egészen addig, amíg végre érzed, ahogy ez átjár téged, és fel akarsz kelni és táncra akarsz perdülni. És ha valaki azt kérdezi: -„Mi okod van a táncolásra?” – „Kurvára nem tudom. Nem számít.”(nevetés) – Ez csak van. Értitek? Ez az érzés, és nem innen a fejből, hanem az az érzés az, ami hatalmas dózisú energiát vonz magához. Hatalmas mennyiséget.

És akkor, ha ebbe egyszer beleérzel, akkor minden más végsősoron lényegtelenné válik, és ekkor már irtó könnyen mennek majd a választások. Pénz? Nem probléma. Egészséged egyensúlya? Oly könnyű, akár egy lélegzetvétel.

A jó és megfelelő kapcsolatok – nem a rosszak, abban már épp elégszer volt részed – szóval a másokkal való jó kapcsolatok eljönnek az életedbe, olyan emberek, akik ösztönöznek, bátorítanak téged, olyanok, akik a te igaz lényedre fognak reagálni és nem pedig a múltadra. Tudod tényleg elég rohadt dolog az, amikor hajlamos vagy olyan embereket magadhoz vonzani, akik a múltadra reagálnak. Nem rád reagálnak, hanem a múltadra. És akkor ők is rámásznak arra az idővonalra, és már őket is elkezded magaddal vonszolni. De képzeld csak el, pont oly könnyedén, akár egy lélegzetvétel, és máris olyan emberek lépnek be az életedbe, akik egy szuverén létezőként reagálnak rád, és nem a régi szemét silány karma miatt jönnek el az életedbe. Ez egy bámulatos dolog!

Kihak

Beszéltünk a Kihakról, ami mozgásban, cselekvésben, áramlásban lévő energiát jelent. Azt jelenti, hogy te – a szellem – tapasztalást élsz meg. És ha ezt a kettőt összeteszed, akkor az nagyon, szerfelett dinamikus.

A Kihak állapotában, összekapcsolódva a valódi, igaz érzéseiddel – és nem a fejedben lévőekkel – hanem a szívedben élőkkel, azt kérem tőled, hogy tedd fel magadnak később a kérdést: - mi tesz téged szabaddá? Ez egy jó kérdés arra, hogy belemenj az érzéseidbe. Mi tesz téged szabaddá?

EDITH: Adnál nekünk valami nyomra vezető jelet? (nevetés)

ADAMUS: Szavakban – nem. Akkor az az én felfedezésem lenne, és nem a tiéd. Akkor az az lenne, amiről én szeretném, hogy te megtapasztald.

Mi tesz téged szabaddá – és nem emberi nézőpontból, hanem esszenciából – mi az, ami szabaddá tesz?

EDITH: Nos, a feltételnélküli szeretet és a bizalom jutott az eszembe.

ADAMUS: Ó, ez egy rakás makyo. Totál makyo. Mivel te is tudod…..